Négy hónaposak lettünk, és aki már a kezdetektől követ minket, az tudja, ez mit jelent:
Jön a válogatás az elmúlt hónap legelmésebb illetve legagyzsibbasztóbb kommentjeiből!
A komment szekcióban továbbra is rendkívül izgalmas szókarate-párbajokat figyelhetünk meg. Akinek nincs ideje, vagy idegrendszere a sokszor napokon, sőt, heteken át ívelő vitákhoz, azoknak most ismét összegyűjtöttük a hozzászólások színe-javát!
Freud szerint minden ember életében van egy olyan életszakasz – rendszerint fiatal korban –, amikor mindkét nemhez vonzódik. Ezzel szemben sokan vélik úgy – hetero és meleg oldalról egyaránt –, hogy biszexuális állapot valójában nem létezik. Amit pedig annak gondolunk, nem más, mint egyszerű bizonytalanság a két létező pólus között.
Akik elfogadják létezésüket, azok is ellenszenvvel nyilatkoznak róluk, mivel megbízhatatlannak, döntésképtelennek tartják őket.
A biszexualitás tényleg nem más, mint bizonytalanság? Egyáltalán ki számít biszexuálisnak? Ha valaki egy átmulatott éjszaka után a haverja karjaiban ébred, akkor ő már biszex? Vagy hogyan működik mindez?
Tegyük végre helyére a dolgokat!
Pár napja jelent meg az Indexen egy cikk, melyben a Tárki legújabb felmérésének eredményeit összegezték. A társadalomkutatással foglalkozó intézet annak járt utána, milyen hatással volt a kormány gyűlöletkampánya a néplélekre. Az eredmény magáért beszél:
Soha nem volt még akkora az idegenellenesség Magyarországon, mint jelenleg.
Plakátkampánnyal ekkora sikert már rég nem ért el senki. Az ország lakosságának több mint fele idegenellenes. És itt most nem csak a migránsokra kell gondolni, hanem úgy általában bárkire. A nagycsaládosoktól kezdve az erdélyi magyarokon keresztül egészen a pirézekig.
Hogy kiket gyűlölünk leginkább, és hol foglalunk helyet a listán mi, melegek, az máris kiderül.
Tegnap számoltunk be arról, hogy a Szent János Kórház villamosmegállójában található Lipóti Pékség olyan aláírásgyűjtést hirdet, mely Uniós szinten tiltaná be a melegházasságot.
Az ügyből hatalmas botrány lett, a pékség Facebook oldalát elárasztották a felháborodott üzenetek. Mégis majdnem egy napot kellett várnunk, hogy a vezetőség érdemben reagáljon a dologra.
Lehet, hogy a Lipóti pékség is felszállt a Donald Trump megválasztásával elstartolt gyűlöletvonatra?
Mi sem igazán értjük, miért zavarja a pékeket a melegházasság. Egy ma készült fotó azonban azt igazolja, hogy valamiért szeretnék kivenni a részüket a homoszexuálisok jogkorlátozásáért folyó kampányból.
Mivel nagyon kíváncsiak voltunk arra, milyen lehet határon túli magyar melegként élni Romániában, ezért felkerestük az LMBTQ Erdélyben nevű Facebook csoportot. Szomszédunkban egyedül ők foglalkoznak a magyar nyelvű meleg kisebbség problémáival.
Cikksorozatunk első részében Mónikával beszélgettünk az egyesület munkásságáról, és arról, hogyan jelenik meg a homoszexualitás kérdése a román parlamentben. A folyatásban Botond és Zoltán mesél majd nekünk az erdélyi meleg élet sajátosságairól.
Világjáró sorozatunk utolsó állomásához érkeztünk. Ahogy az már korábbi cikkeinkből kiderülhetett, utazás előtt nem árt tisztában lenni a kiszemelt ország törvényeivel. Homoszexuálisokra ez a szabály fokozottan érvényes, hiszen őket csúnya meglepetések érhetik, amikhez olykor egy ártalmatlan pillantás is elegendő. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a világ számos országában nemcsak hogy eltűrik a melegeket, hanem kifejezetten örömmel fogadják az odalátogató, azonos nemű párokat is.
Bejártuk már Európát, Amerikát, Ázsiát, és Afrikát, most pedig megnézzük, mi a helyzet Ausztráliában és az Óceánia szigetvilágában.
Melegnek lenni Magyarországon sem móka és kacagás, viszont minél inkább távolodunk Európa boldogabbik felétől, a helyzet csak tovább súlyosbodik. Szomszédunkban, Romániában a homoszexuálisok megítélése sokkal rosszabb. Egy korábbi felmérés szerint a leggyűlöltebb kisebbségek “versenyében”, a melegek mellett a romák és a magyarok szerepelnek a dobogón.
Adódik hát a kérdés, milyen lehet homoszexuális magyarként élni Erdélyben? Rengeteg mindenre kíváncsiak voltunk, ezért felkerestük az LMBTQ Erdélyben nevű Facebook csoportot. Romániában egyedül ők azok, akik a magyar kisebbség meleg tagjainak szerveznek programokat és látják el őket információkkal.
De miért? - kérdezi most egy ország, és lassan Ábellel van tele a média és a nemlétező tököm is.
Mivel nem nézek tévét, az első két napban nem értettem a rengeteg hivatkozást a közösségi oldalakon, és muszáj voltam felzárkózni, mert úgy éreztem, kirekesztett kisebbség vagyok.
Így hát megnéztem az ominózus reklámot, és végre helyére került minden. Elsőre is értettem, hogy mitől megy falnak az egész ország, és miért regisztráltak tízezren a Fluimucil Ábel rituális kivégzése programra a Facebookon. Nyilván nem az utána következő “zumba a parlament előtt” miatt. Azt is értem, hogy a tévén kívül még fél millió megtekintésre tett szert a YouTube-on is, hisz a jóból sosem elég...
Csak azt nem értem, miért ez a dolog vált ki az emberekből ilyen közösségi szellemet, egyáltalán miért nézik meg ötvenedszer a reklámot, ha unják és idegesíti őket, ahogy összességében a doboz előtt butuló tömegeket is nehezen tudom megérteni. Vagyis értem én, hogy nem jobb beszélgetni, vagy esetleg nincs kivel, a kérdés csak az, hogy
DE MIÉRT?
Az egész sajtó azon pörög, hogy Terry Black lebuzizta Vona Gábort. Újra.
Mi, melegek, már régóta tudunk Terry Black listájáról, amin a homoszexuális és egyéb “erkölcstelen” dolgokba keveredett politikusok nevei szerepelnek, de ez másfél évtizede már a heteroszexuális közvélemény előtt sem rejtély.
Terry Black ugyanis a kétezres évek eleje óta fenyegetőzik a lista kiadásával, amitől jobboldali politikusok rendre maguk alá csinálnak.
Nyilván nem véletlen, hogy pont most került elő újra a téma. De mégis, mennyire hiteles ez a lista? És kik szerepelnek rajta?
Ennek jártunk most utána.
