Kép: Császi Ádám Viharsarok című filmjéből

Vidéken nincsenek melegek. Vidéken agglegények és vénkisasszonyok vannak.

“Szegény Pista nem talált lányt magának, pedig fiatal korába milyen szép szál legény volt! Úgyhogy most az anyjával meg a macskájával lakik.”

“Az Erzsi meg a Juli mindig is nagy barátnők voltak. Jól is tették, hogy összebútoroztak.”

Talán minden vidéki annyira vak, hogy nem látja a fától az erdőt? Szó sincs róla.

Pista nem lehet buzi. Mert Pista tisztességesen dolgozik, inni is alig iszik, és mindig köszön. A buzik azok felvonulnak, meg a tévében riszálják magukat. A buzikat utálni kell. Pistát nem.

Meg ott van a Kovácsék fia. Az bent lakik Pesten, csak hétvégente jár haza. Beszélnek róla minden félét. De a Kovácsék tisztességes emberek, sokat tesznek a faluért. Nem kell azokat bántani, elég baj az nekik így is.

Tudják rólad a faluba, ha meleg vagy? Abban biztos lehetsz. Mert attól, hogy valaki vidéki, még nem hülye. És ha Rózsikát kibeszélik, amiért már egy hete nem kapálta be a krumplit a hátsó kertben, akkor téged is ki fognak. Aggódnod azért nem kell. Amíg diszkréten élsz, tisztességesen dolgozol, eljársz vasárnaponként a misére és tartod magad a szerepedhez, addig - valószínűleg - nem lesz baj.

Mert te is tudsz a Buzi Jóskáról a harmadik faluban. Aki az anyja ruháiban jár. Buzi Jóska egyébként is gyengeelméjű, így csak ritkán verik meg. A gyerekek azért minden héten bedobják az ablakát, hazafelé az iskolából. Az anyja hajnalban lopakodik el a boltba, amíg még nincsenek sokan, az apja meg már rég felkötötte magát. Ugye te sem szeretnél úgy járni, mint Buzi Jóska?

Kép: A BBC zseniálisan groteszk humorú, Angolkák című sorozatában Daffyd a végleteik karikírozott meleg karakter. Visszatérő poén, hogy Daffyd szerint ő az egyetlen meleg a faluban, de persze mindig kiderül, hogy ez nem igazán fedi a valóságot.

Vidéken nincsenek melegek. Mert aki nem akar “agglegény” és “vénkisasszony” maradni, az elköltözik valamelyik nagyobb városba. Vagy még messzebb. Ha eltud. Mert mi van azzal a kisfiúval, aki még csak 12 éves, és most döbben rá, hogy “valami nincs rendben”? Mi van azzal a nővel, aki két gyerekkel a karjában veszi észre, hogy a garázsban lógó erotikus naptár havi képe jobban tűzbe hozza, mint a férje? Mi van azzal az özvegy, nyugdíjas bácsival, aki a híradóban ölelkező férfipár láttán tűnődik el azon, hogy másképp is lehetett volna?

Egyáltalán a társadalomnak feladata-e foglalkozni ezekkel az emberekkel? Társadalmi érdek-e, hogy ezek az emberek teljes értékű életet élhessenek, és ne nyomorodjanak bele lelkileg a mindennapos félelembe és titkolózásba?

Én, mint vidéken élő, és önmagát nyíltan vállaló meleg fiatal, úgy gondolom, hogy igen.

A világbéke szép cél, de senki nem kéri rajtad számon, hogy állj politikusnak, és harcolj érte. A gyermekéhezés felszámolása fontos, de senki nem akarja, hogy a teljes fizetésedet utald el Afrikába. Ezek az emberek csak azt kérik, hogy ne gyűlöld őket. Mert neked semmivel nem lesz rosszabb, ha két férfi, vagy két nő összeházasodik és gyereket nevel, ellenben sokkal kevesebb frusztrált és nyomorult ember lesz körülötted, ami végső soron neked is jó.

J. Gábor