De miért? - kérdezi most egy ország, és lassan Ábellel van tele a média és a nemlétező tököm is.
Mivel nem nézek tévét, az első két napban nem értettem a rengeteg hivatkozást a közösségi oldalakon, és muszáj voltam felzárkózni, mert úgy éreztem, kirekesztett kisebbség vagyok.

Így hát megnéztem az ominózus reklámot, és végre helyére került minden. Elsőre is értettem, hogy mitől megy falnak az egész ország, és miért regisztráltak tízezren a Fluimucil Ábel rituális kivégzése programra a Facebookon. Nyilván nem az utána következő “zumba a parlament előtt” miatt. Azt is értem, hogy a tévén kívül még fél millió megtekintésre tett szert a YouTube-on is, hisz a jóból sosem elég...

Csak azt nem értem, miért ez a dolog vált ki az emberekből ilyen közösségi szellemet, egyáltalán miért nézik meg ötvenedszer a reklámot, ha unják és idegesíti őket, ahogy összességében a doboz előtt butuló tömegeket is nehezen tudom megérteni. Vagyis értem én, hogy nem jobb beszélgetni, vagy esetleg nincs kivel, a kérdés csak az, hogy
DE MIÉRT?

A gyerekeknek van egy korszaka, értelmi érettségtől függően két, három éves koruk körül, amikor mindenre visszakérdeznek, hogy miért, vagy szülői válaszoktól és neveléstől függően azt, hogy “ de miért?”. Már ez is sokat elmond az adott családról, mert ahol minden mondat “de”-vel kezdődik, ott azért el lehet gondolkozni azon, a gyermek miért érzi ennek szükségét. Ugyanakkor alapjában véve örülni kellene annak, ha elméje nyílik, és egyre több információra van szüksége ahhoz, hogy saját képét megalkossa az őt körülvevő világról. Csakhogy keveseknek van türelmük a kétszázadik kérdésre is válaszolni, sőt, olyat is láttam már, ahol a gyerek remekül érezte, hogy ezzel az egyetlen szóval őrületbe tudja kergetni a szüleit, és természetesen élt is a lehetőséggel, általában óránként.

Szórakoztató megfigyelni a gyerekeket, ahogy roppant gyorsan felismerik a szüleik gyenge pontjait, majd teljesen ráállnak a dologra. Ugyanúgy, mint a macskám, aki egész nap lustán alszik valahol, de ahogy hazaérek, azonnal elkezdni leszedni a tapétát, vagy lengetni az antik tükröt a falon, mivel tudja, hogy arra azonnal reagálni fogok, és kezdődhet a kergetőzés, ami neki remek feszültséglevezetés, és tulajdonképpen egy közös időtöltés.

Az egyik ismerősöm gyerekének osztályában ma betiltották a “de miért” kifejezést, bár én arra lennék kíváncsi, hogyan fog így tanítani a szigorú pedagógus. Valószínűleg eddig sem hagyott túl sok teret a gyerekeknek, akik miértekkel bombázták volna…
Azért, mert az van a könyvben, és kész! Ez a remek válasz amúgy is testhez áll néhány tanárnak.

Próbáltam én is beleélni magam az Ábel körüli őrületbe, de nem igazán sikerült. Lehet, hogy ennek az ingerszegény környezet az oka, ahol Ábel nem szerepel húsz percenként, de érdekes módon, az amerikai elnökválasztás teljesen kihozott a sodromból, aztán ma újabb sokkhatás ért, de ez itthonról, gyönyörű hazánk saját kitermelésű seggfejei prezentálásában.

Vannak, akik képtelenek elfogadni az átlagtól eltérő embereket, dolgokat, vannak, akik csak a rájuk kényszerített szabályok között érzik jól magukat, és vannak, akik csak akkor boldogok, ha minden a megszokott mederben folyik, ellenállva minden innovációnak, és az újra, jóra való törekvést csírájában elfojtva.

Pontosan ez történt Pécsett, ahol a Kétfarkú Kutya Párt (akik lassan az egyetlen párt lesz, akire szavaznék…) a töredezett, elhanyagolt járdát színessé varázsolta, ezzel dobva fel a közterületet. Csakhogy, a Biokom munkatársa civilben (!!) tanúja volt a “rongálásnak”, ezért felszólította őket, hogy hagyják abba a tevékenységet. Az elkövetők nem tettek eleget a kérésének, és mégis kiszínezték a járdát, így a helyi kompetens rendőrt hívott, és elő is állították a rongálókat.
Mára pedig sikerült helyreállítani a járda eredeti, töredezett, igénytelen kinézetét is, emberi és anyagi áldozatot nem sajnálva, hogy a rendbontásnak nyoma se maradjon.

Nekem csak egyetlen, de roppant fontos kérdésem lenne:
DE MIÉRT???

Miért érzik úgy emberek, hogy valamin, ami amúgy is elhasznált, ótvar és igénytelen, azon ront, ha egy kis színes festékkel dobjuk fel? MIért hiszik, hogy a letört járdaszegélybe ültetett virágnak nincs értelme? Miért hiszik, hogy a régi, pénz hiányában lemálló falaknak nem tenne jót egy színes graffiti, és miért hisszük azt, hogy jó nekünk, ha belefulladunk a szürkeségbe, vagy Ábelbe, és a hozzá hasonló agymosásba??

Lefogadom, hogy ezentúl az is köptetni fogja magát, akinek benőtt a lábkörme, és a Fluimucil gyártói nem győzik felvenni az éjszakai műszakosokat, de azért elmondanám anyukám pulmonológusának véleményét, aki már tíz éve is azt mondta, a gyógyszerlobbi aranytojást tojó tyúkja a köptető, mert kruppos köhögést okoz, akár asztmáig fajulót, és remekül tönkreteszi az amúgy egészséges embereket, gyerekeket, akik egyébként maguktól is fel tudják köhögni a letapadt váladékot. Köptetőt csak idős vagy legyengült betegeknek adna, azt is csak receptre, és folyamatos orvosi felügyelet mellett…

De ez persze csak egy vélemény. Mindenki úgy köptet, majd köhög hetekig, ahogy akar. Aztán veszi rá a hörgőtágítót, a száraz köhögés csillapítót, ül a nyitott fridzsider előtt a gyerekkel, és várja az ügyeletet, mert bekruppolt a gyerek… Ez is az ő döntése. Mindössze annyit szeretnék, ha lenne annyi eszünk, hogy ilyenkor elgondolkodunk azon, vajon nem volt-e kicsit sok a Fluimucil… 

____________________________

Becca Prior - író, blogger
Email: hello@melegedo.com 

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: