A vidéki és a városi élet örök és kibékíthetetlen ellentétét senkinek nem kell bemutatni. Ez a helyzet gyakorlatilag azóta fennáll, hogy valaki kitalálta: állattartás és földtúrás helyett inkább műkörömépítéssel szeretne foglalkozni. Aztán rájött, hogy i.e. 9000-et írunk, és inkább elment kovácsnak. A lényeg, hogy az első nagyobb települések megjelenésétől számítva, városlakónak lenni egyfajta életstílust is jelentett, és ez az elmúlt pár ezer évben semmit sem változott.

A legszembeötlőbb különbségek vidék és város között bárki számára felfedezhetőek. Ha viszont az ember ráadásként homoszexuális is, akkor a városhatár átlépése felér egy időutazással. Sok meleg számára ez a határvonal nem csak térben létezik: elválasztja az “életet” a “vegetációtól”, a hazugságot az igazságtól, a kilátástalanságot a lehetőségek végtelen tárházától.

De miért van ez így? Hogyan alakult ki, és várhatunk-e bármiféle változást? A cikk további részében ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni.

Biztosan mindenkivel előfordult már, legalább egyszer, hogy egy illetőről nem tudta első ránézésre megállapítani, férfi-e vagy nő. Ehhez nem kell feltétlenül melegbárok transzvesztita előadásait látogatnunk, hiszen a hétköznapok során is belefuthatunk androgün személyekbe.

Az ember számára ezek az élmények zavaróak tudnak lenni, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy a minket körülvevő világot a fejükben lévő, apró dobozokba rendezzük. A társadalmi nemeknek szigorúan két dobozt tartunk fent: egy kéket és egy rózsaszínt. Ezek után pláne megrázó lehet, ha egy orvosi vizsgálatnál kiderül, mi magunk sem tartozunk bele egyértelműen egyikbe sem.

Mostanában sokszor szóba kerülnek a hobbik egy-egy baráti beszélgetés alkalmával.
Az egyik férfiismerősöm például gipszvirágokat készít sutyiban, de be nem merné vallani a barátainak, mert attól fél, egyből lebuzizzák.
A nemi sztereotípiák nem csak azt határolják be, hogyan kell viselkednünk, de sok minden mást is. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha mindenki azt csinálhatná, ami örömöt okoz neki, és nem kellene azon agyalnia, mennyire ciki, ha nő létére hegeszt, vagy pasi létére szeret hímezni.
Kicsit körülnéztem a neten, vajon sokan szeretnének-e kipróbálni olyan dolgokat, amik nem felelnek meg annak a képnek, amit manapság elvárunk az adott nemtől.

Az idei Valentin-napon több program közül is válogathattak maguknak a szerelmespárok. A felcsúti kisvasút mellet a Fővárosi Állat- és Növénykert is készült az ünnepre: a szerelmeseknek egy jegy ingyen járt, ha párjukat megcsókolták a bejáratnál. Az állatkert szóvivője arra a kérdésre, hogy azonos nemű pároknak is jár-e a kedvezmény, azt válaszolta:

"Nem teszünk különbséget. Ha két ember szerelmespárnak vallja magát, és csókot vált a bejáratnál, akkor élhet a kedvezménnyel.”

Emlékszem, amikor még az első párkapcsolatomról beszélgettem a barátaimmal, egyikőjük egy idő után kifakadt: “Baszki, ti ugyanolyanok vagyok, mint a heterók!” Azóta a médiában is egyre többet szerepelnek meleg párok – legyen szó filmekről, sorozatokról vagy vetélkedőkről –, így a legtöbb ember számára világos, hogy nem is különbözünk tőlük annyira, mint ahogy azt egyesek szeretnék elhitetni.

A szerelem nem nézi a nemeket. Ez szép dolog, ettől függetlenül mégis vannak különbségek, amik főleg abból fakadnak, hogy a pároknak másfajta problémákkal kell szembenézniük. A mai cikkben azt fogjuk megnézni, mik a legfőbb különbségek homo és hetero kapcsolatok között; mely dolgok működnek jobban, rosszabbul, illetve hogy vannak-e olyan praktikák, szokások, amiket érdemes lenne eltanulnunk egymástól.

Január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja.  A második világháború előtt és közben meggyilkolt milliókra emlékezni kötelességünk. Az elképesztő embertelenségeket zsidók, romák, politikai foglyok, hadifoglyok, Jehova tanúi hívei, melegek és sokan mások is megélték. Melegblogról lévén szó, itt most a nácik melegek elleni háborújáról olvashattok.

Mind az utcán, mind ezen blogon, a hozzászólóknak, de akár csak a négy fal között „mocskosbuzizó” embereknek is tudniuk kell: amikor azt kívánják, hogy a természetellenes buzik dögöljenek meg, nos, akkor ezt az ötletet mások is megfogalmazták már. A náci Németország pedig megpróbálta tovább vinni a kósza ötletet, és végre akarta hajtani. Emberek ezreit kínozták és gyilkolták meg, elképzelhetetlen és feldolgozhatatlan fájdalmat okozva az áldozatoknak és családjuknak.

Az, hogy a homoszexuális kisebbség nem a társadalom szíve csücske, senkinek nem újdonság. Mi, melegek ezzel nap mint nap szembesülünk. Hiába van ma már szinte minden sorozatban LMBT karakter, és hiába javult a szexuális kisebbségek megítélése, továbbra is a meleg fiatalok körében a legmagasabb az öngyilkosságok aránya, az egyenlő jogok bevezetése pedig a kanyarban sincs hazánkban.

A társadalomban jelen lévő melegellenesség szinten tartásához nagyban hozzájárulnak az egyházak, a kormány, a szélsőséges médiumok megmondóemberei, és nem utolsó sorban maguk a melegek. A homofóbok kasztrendszeréről már írtunk korábban, most viszont itt az ideje, hogy tartsunk egy kis önvizsgálatot. Szembe kell néznünk ugyanis a ténnyel, hogy egyes homoszexuálisok, sokszor több kárt okoznak a közösségnek, mint a kívülről érkező támadások.

A továbbiakban arról fogunk beszélni, mik azok a folyamatok és káros viselkedési minták, amik a legtöbb gondot okozzák.

Egészen új színt hozhat a magyarországi játékpiacra az a kicsi, de lelkes csapat, akik az ország első, meleg társasjátékának létrehozásán dolgoznak.

A Gazdálkodj Homokosan projektre, és annak tumblr csatornájára egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket, mi pedig azonnal beleszerettünk! Sikerült felvennünk a kapcsolatot a játék egyik alkotójával, Attilával, akit alaposan ki is faggattunk a részletekről, és a további tervekről.

Egy kedves olvasónk ajánlotta figyelmünkbe a Gazdálkodj Homokosan nevezetű társasjáték tumblr csatornáját.

A játék készítői által feltett képek nekünk is nagyon megmozgatták a fantáziánkat. Zseniálisnak tartjuk az ötletet, és szurkolunk a minél előbbi megjelenéshez!

Az egyetlen gond csak annyi, hogy a készítők nem adtak meg magukhoz semmilyen elérhetőséget, pedig nagyon szívesen készítenénk velük egy riportot a játékról. Mi azonban nem adjuk fel könnyen az álmainkat, ezért most hozzátok fordulunk, kedves olvasók!

Aki esetleg ismeri a Gazdálkodj Homokosan szellemi atyjait, az szóljon nekik, hogy küldjenek magukról valami életjelet a hello@melegedo.com e-mail címre, hogy fel tudjuk velük venni a kapcsolatot!

Segítségeteket előre is hálásan köszönjük!

A Melegedő csapata

Gyakran hallom, olvasom mindenféle fórumon, hogy azért van annyi buzi, mert mutogatják a tévében, ezért manapság divat annak lenni. Természetesen vitába lehet  – és talán kell is – szállni ezzel az állítással, de szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot a témában.

Életem során rengetegszer belefutottam már olyan kérdésbe barátoktól, iskolatársaktól, kollégáktól, hogy “Figyelj, van ez az ismerősöm, szerintem buzi, de nem biztos. Hogy lehetne ezt kideríteni?” Erre általában az a válaszom, hogy ballagj szépen oda hozzá, és kérdezd meg tőle. Ennél egyszerűbb megoldás nem létezik.

Az emberek többsége azonban nem szereti az egyszerű megoldásokat, mert unalmasak, és különben is, “Nem kérdezhetem meg tőle csak úgy! Mégis, mit gondolna rólam, hogy ilyen bunkó vagyok?”

Ha te is jobban szeretsz heteken keresztül nyomozgatni, fondorlatos megoldásokat kieszelni, vagy csak egyszerűen beszari vagy, jó helyen jársz! A továbbiakban olyan tippeket és trükköket fogok bemutatni, amikkel ki lehet ugrasztani a meleg nyuszit a bokorból. Már amennyiben valóban ott lapul.