Freud szerint minden ember életében van egy olyan életszakasz – rendszerint fiatal korban –, amikor mindkét nemhez vonzódik. Ezzel szemben sokan vélik úgy – hetero és meleg oldalról egyaránt –, hogy biszexuális állapot valójában nem létezik. Amit pedig annak gondolunk, nem más, mint egyszerű bizonytalanság a két létező pólus között.
Akik elfogadják létezésüket, azok is ellenszenvvel nyilatkoznak róluk, mivel megbízhatatlannak, döntésképtelennek tartják őket.
A biszexualitás tényleg nem más, mint bizonytalanság? Egyáltalán ki számít biszexuálisnak? Ha valaki egy átmulatott éjszaka után a haverja karjaiban ébred, akkor ő már biszex? Vagy hogyan működik mindez?
Tegyük végre helyére a dolgokat!
Kinsey és a láthatatlan többség
Nem csigázom tovább a kedélyeket: Igen, a biszexuálitás egy létező identitás. Nekem is van pár kedves, biszexuális ismerősöm. A biszexualitásnak semmi köze nincs a bizonytalansághoz. Ők teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy mindkét nemhez vonzódnak, és ez nem jelent számukra különösebb fennakadást.
Az izgalmas kérdés inkább az, hogy mégis hol húzódnak a határok? Ha egy lány csókolózik egy másik lánnyal, akkor ők már biszexek? Ha férfiak a katonaságnál vagy a börtönben egymással vezetik le szexuális energiáikat, akkor ők már nem heterók többé? És egyáltalán, hány olyan ember van, aki mindkét nem iránt érez vonzalmat?
Alfred Kinsey neve valószínűleg sokak számára ismerős. Akinek mégsem, az feltétlenül nézze meg a munkásságáról szóló filmet. Az amerikai biológus szexualitással foglalkozó kutatásai alapjaiban formálták át mindazt, amit korábban a szexuális magatartásformákról gondoltak. Amellett, hogy fény derült egy rakás tabura (például arra, hogy a nők is szoktak maszturbálni), Kinsey felmérései alapján bebizonyosodott, hogy kizárólag heteroszexuális emberek épp olyan kevesen vannak, mint kizárólag melegek. A lakosság jelentős részének ugyanis volt már valamilyen szintű szexuális élménye a saját nemével is. Ebbe a fantáziálgatástól kezdve, a közös maszturbáción keresztül, a konkrét aktusig minden beletartozik.
Ezt a tényt Kinsey óta rengeteg kutatás igazolta. A fenti skála mostanra azonban elavultnak számít, mivel kiderült, az emberi szexualitás ennél sokkal de sokkal színesebb. Erről külön cikket lehetne írni, mi viszont most maradjunk a biszexuálisoknál.
Mégis hogy lehet az, hogy bár a legtöbb emberben megvan a biszexuális hajlam, a társadalomban mégis szinte láthatatlanok?
Nos, gondoljunk bele: Ha látsz az utcán egy férfi-nő párt csókolózni, akkor feltételezed, hogy ők heteroszexuálisok. Ha férfi-férfi párt látsz, akkor pedig melegnek gondolod őket. Pedig simán lehet, hogy a pár egyik (vagy minkét) tagja valójában biszexuális. Egyszerűen nincs egyetlen olyan szituáció sem (a pornón kívül) amikor a biszexuális identitás vizuálisan megjelenik.
A másik ok az, hogy bár elméletileg a legtöbben biszexuálisok vagyunk, mégsem valljuk magunkat annak. És ez az identitás lényege. “Igen, vertem már ki melegpornóra, de én attól még hetero vagyok.” Nos, ha annak tartod magad, akkor az is vagy. Mint ahogy az is lehet meleg, aki világ életében nőkkel szexelt, mégis tudja, hogy őt igazából a férfiak vonzzák. Kevés az olyan ember, aki mindkét nemmel folytat intim viszonyt, és emellett biszexuálisnak is tartja magát.
Oberyn Martell herceg, a Trónok harca című sorozat nyíltan biszexuális szereplője.
A biromantikusok
Árnyaljuk még egy kicsit ezt a dolgot. Vannak ugyanis helyzetek, amikor az érzelmi és a szexuális preferenciánk nem feltétlenül van összhangban. Itt jön képbe a hetero/bi/homoszexualitás mellett a hetero/bi/homoromantika. Mondok két példát, hogy világos legyen, miről beszélek:
1.) Erzsi rendszerint férfiakkal szeretkezik, és élvezi is a dolgot. Érzelmi szinten mégis képtelen kötődni hozzájuk. Erzsinek van egy barátnője, Teri, akivel igazi lelki társak. Sőt! Rendszeresen alszanak együtt, kéz a kézben sétálnak az utcán, ennek ellenére még soha nem szexeltek egymással, és nem is vágynak rá. Erzsiről tehát kijelenthetjük, hogy heteroszexuális, aki érzelmi szinten homoromantikus.
2.) Péter és barátnője, Szilvi, nyitott kapcsolatban élnek. Pétert szexuálisan egyaránt vonzzák a lányok és a fiúk, ezért Szilvi mellett, Pál nevű meleg barátjával is rendszeresen folytat intim kapcsolatot. Péter biszexuálisnak vallja magát, ugyanakkor érzelmi szinten sosem tudna férfihoz vonzódni, mivel alapvetően heteroromantikus.
Szinte idehallom a “liberális fertő” felkiáltásokat, ezért megnyugtatásul közölném, hogy az ilyen kapcsolatok meglehetősen ritkaságszámba mennek. Ez azonban nem azért van, mert ne lenne rájuk igény, hanem a legtöbb ember számára vágyainak kiélésénél fontosabb a társadalmi normáknak való megfelelés. Ráadásul a saját szexuális és érzelmi vágyaink pontos behatárolása igen fejlett önismeretet igényel, amire a legtöbb embernek sajnos se képessége, sem igénye. Jól van ez így? Nos, ha az illetőnek megfelel, akkor teljes mértékben.
Egy személy szexualitásának és egyéb vonzalmának a világon semmi hatása nincs a többi emberre (kivéve, mikor te vagy a vonzalom tárgya). Ezért gyakorlatilag teljesen mindegy, ki, hogyan éli meg saját identitását, illetve hogy mindebből mennyit oszt meg a társadalommal. A mi egyedüli célunk az, hogy megmutassuk, milyen sokszínű az emberi szexualitás. Szeretnénk, ha mindenki bátran meg merné élni vágyait, mivel az elfojtások feloldásával sokkal kevesebb lenne a világban a békétlenség és a frusztráltság.
(Megjegyzés: amikor a szexuális vágyak szabad kiéléséről beszélünk, akkor azt kizárólag 1-2 vagy több, felnőtt ember, kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolatára értjük. A kizsákmányolást, a pedofiliát, a zoofiliát és a többi, erőszakon alapuló aktust elítéljük. Most már jöhetnek a trollok.)
Végezetül jöjjön egy videó, melyben egy kedves ismerősöm, Betti mesél saját biszexualitásáról, és a témával kapcsolatos egyéb kérdésekről.
____________________________
J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: