Ahogy azt múlt héten megígértük, összeállítottunk egy elsősegély csomagot azon szülők részére, akik először szembesülnek gyermekük másságával.
Mielőtt elkezdtem megírni a cikket, ismét nyakamba vettem az internetet, és utánanéztem, milyen információk állnak rendelkezésre azok számára, akiknek ez problémát okoz. Jelentem, a helyzet meglehetősen siralmas. Bár több írás is foglalkozik a témával, a legjobb esetben is mindössze annyi tanácsot kapunk, hogy “fogadd el a gyerekedet olyannak, amilyen”. Ez kétségtelenül kedves gondolat, de aki épp a teljes kétségbeesés határán van, az nem megy vele messzire.
Ha már buziblog vagyunk, igyekszünk ennél szakmaibb segítséget nyújtani.
Akkor hát, vágjunk is bele!
Üdvözlöm a kedves szülőket! Gábor vagyok, 28 éves, vidéken élő homoszexuális férfi. A barátaim, a családom és a kollégáim egyaránt tudják rólam, hogy meleg vagyok. Az, hogy mindannyian elfogadnak, nem egy varázsütésnek köszönhető, hanem hosszú évek munkája. Áldozatokkal és kompromisszumokkal járt részemről és a körülöttem élők részéről is.
Első kézből tudom, milyen az, amikor a szülők először szembesülnek a homoszexualitás kérdésével, hiszen végig ott voltam édesanyám és édesapám mellett, és láttam, ők hogyan birkóznak meg ezzel a helyzettel. Nos, ők sem tapsoltak, amikor 17 évesen elmondtam, hogy meleg vagyok. Sőt! Bár sosem bántottak miatta, mindig kerülték a témát, és próbáltak úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ez teljesen természetes reakció. Aztán, mikor először lett barátom, ők maguk kérték, hogy mutassam be nekik. Mostanra ott tartunk, hogy a jelenlegi páromat is teljes mértékben családtagként kezelik.
Kedves szülők, ha ti is azt szeretnétek, hogy a gyermeketek “mássága ellenére is” boldog életet éljen és megtalálja a helyét a társadalomban, akkor jó helyen jártok!
“A homoszexualitás megelőzése”
Először is van egy jó hírem:
Nem, nem ti rontottátok el!
Annyi minden van, amit jó vagy rossz neveléssel befolyásolni tudunk a gyermekünknél. Szerencsére a homoszexualitás nem ilyen. A kisfiunkat öltöztethetjük kiskorától kezdve királylánynak, festhetjük rózsaszínre a szobáját, vásárolhatunk neki egy raklapnyi Barbie babát, akkor sem lesz buzi, ha eleve nem volt az. Ugyanígy járathatjuk katonai iskolába, elvihetjük kurvázni (igen, valós példa), fejére olvashatjuk a teljes Bibliát, és fenyegethetjük akármivel, akkor is meleg marad. Legfeljebb eltitkolja.
Egy homoszexuálisból soha nem lesz hetero, erre már a híres átnevelő terápiák kitalálói is rájöttek. Így ők is csak azt szorgalmazzák, hogy a delikvensek fojtsák el a valódi lényüket, és tegyenek úgy, mintha „normálisak lennének”. Ez ideig-óráig működhet is, ahogy a hetero férfiak is kihúzzák valahogy a börtönben, de aztán vagy rájönnek, mekkora baromság az egész, és elkezdenek ismét melegként élni, vagy (számtalan ilyen eset van) a borzalmas lelki teher miatt öngyilkosok lesznek.
Hazudnék, ha azt mondanám, tudom, mitől lesz valaki meleg. Függetlenül attól, hogy én magam az vagyok. Csak azt tudom, hogy a homoszexualitás az állatvilágban is természetes jelenség, és az embereken kívül a többi fajnak a világon semmi gondja nincs vele. Na mármost, egy pingvin sem a neveltetése vagy a melegfelvonulás miatt lesz buzi, és ez az embereknél sincs másként.
A melegség jelei
Elterjedt nézet, hogy „egy jó szülő tudja, ha a gyereke meleg”. Nos, én nem mennék bele annak boncolgatásába, hogy ki a jó szülő és ki nem az. Lehet, hogy apuka három műszakban dolgozik a futószalag mellett, hogy hó végén is legyen mit ennie a gyerekének, akivel sajnos nem tud annyi időt tölteni, mint amennyit szeretne. Így a melegsége sem feltétlenül fog neki szemet szúrni. Ettől még nem mondanám rá azt, hogy rossz apa. Inkább az „Egy jó szülő el tudja fogadni a gyermekét olyannak, amilyen.” definícióra tenném a voksom.
Sokan hiszik, hogy a melegségnek egyértelmű jelei vannak, de ez közel sincs így. Még mi, melegek sem tudjuk mindenkiről megmondani, hogy egy csapatban játszunk vagy sem, nemhogy egy szülő, aki legfeljebb a tévében látott élő homoszexuálist.
Mi azért ebben is igyekeztünk segítséget nyújtani. Egy korábbi cikkünkben már összeszedtük azokat a jeleket, amik alapján biztosan megállapítható, hogy a gyereked meleg. Aki még nem olvasta, azt most itt megvárjuk.
Sikerült? Akkor haladjunk is tovább.
“Nem tudom elviselni, hogy homoszexuális lett a fiam!”
Újabb jó hírrel szeretnék szolgálni, kedves szülők, mégpedig azzal, hogy nem vagytok egyedül!
Tudom, ez első hangzásra sovány vigasznak tűnik, pedig ennek felismerése nagyon is fontos. Emlékszem, számomra micsoda felemelő érzés volt, amikor rájöttem arra, hogy nem én vagyok az egyetlen „különc” a Földön. Sajnos Magyarországon még nem létezik olyan egyesület, amely meleg gyermekek szüleit szervezné össze, de külföldön ennek már régi hagyománya van. Rengeteget segíthet, ha olyan emberekkel oszthatjuk meg félelmeinket, akik hasonló cipőben járnak, vagy már rég megoldottnak tekintik ezt a problémát.
Egy anyukától, Katától szeretnék idézni nektek, mivel úgy látom, amit mond, az elég jól lefedi azokat az aggodalmakat, amik egy szülő fejében meg szoktak fordulni.
„Balázs az én egyetlen kisfiam, 18 éves elmúlt. Nem tudom, hol követtem el a hibát, hogy homoszexuális lett belőle. Magamat okolom ezért, pedig nagyon igyekeztem, hogy jó anya legyek. Ezek szerint nem sikerült. El sem tudom képzelni, hogy mit tegyek, leginkább azt szeretném, ha Balázst vissza lehetne szoktatni a lányok felé. Nem akarom, hogy homoszexuális legyen a fiam! Kis városban élünk, ha ez kiderül, én elsüllyedek szégyenemben. Úgy érzem, valami miatt rajtam áll bosszút Balázs. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor benyitottam a szobájába és a barátjával csókolózott. Soha nem gondoltam, hogy az a fiú, akivel mindig együtt volt az utóbbi időben, nemcsak a barátja, hanem szexuális kapcsolat is van köztük. Ez azért hihetetlen nekem, mert Balázs udvarolt lányoknak is, semmi jel nem utalt arra, hogy homoszexuális. Amikor láttam, hogy csókolóznak, kirohantam, sokkot kaptam. Most azért is bűntudatom van, mert csúnyán beszéltem Balázzsal. Azt mondtam: „Nem tűrök meg buzit a házamban!” Ezt már nagyon bánom, nem tudom, mit tegyek, nagyon rossz a hangulat most otthon. Nincs férjem, aki segítene nekem ebben, úgy érzem, ebbe belepusztulok. Azt sem értem, miért kaptam ezt a büntetést.”
Mivel tudom, hogy az olvasóink mind szépek és okosak, akiknek meg sem fordul a fejükben, hogy a saját érdekeik fontosabbak, mint a tulajdon gyermekük, ezért most maradjunk csak Katánál.
Külön kiemelném ezt a részt: „Nem akarom, hogy homoszexuális legyen a fiam! Kis városban élünk, ha ez kiderül, én elsüllyedek szégyenemben.” Katának tehát nem az az első gondolata, hogy szeretett kisfia vajon mennyit gyötrődhetett a mássága miatt. Az sem, hogy annyira félt az anyja reakciójától, hogy el sem merte neki mondani az érzéseit. Kata leszarja. Kata legnagyobb problémája, hogy mit fognak szólni az emberek, és ez akkora szégyen, amibe belepusztul. Dráma time.
Nos, kedves Kata, vidéken élő melegként elárulok neked valamit. Az embereket (szomszédokat, rokonokat, boltos nénit, stb.) mindössze 3 (értsd: három) napig fogja érdekelni, hogy a gyerekedet nem a puncik, hanem a fütyik érdeklik. Se te, se a fiad nem vagytok annyira érdekesek, hogy a téma ennél tovább fenntartsa az érdeklődést. Saját tapasztalat. A Karcsi fia alkoholista, a Marikáé kurvát vett feleségül, a Jóskáé börtönben ül, a tiéd meg buzi. Fel fogod tudni dolgozni.
Legközelebb pedig kopogj, ha benyitsz egy kamaszfiúhoz.
A kép az Imák Bobbyért című filmből származik, melynek megnézése a téma kapcsán melegen ajánlott.
Mi lesz így a gyerekemmel?
Jobb érzésű szülőkben az is fel szokott merülni előbb-utóbb: Mi lesz most a gyerekkel? Mi lesz a családdal? Hiszen mostantól semmi sem lehet ugyanolyan, mint eddig volt.
De igen, lehet. Ez az egyik legfontosabb dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet: a gyereketek ettől még ugyanaz az ember, akit szerettetek, akivel együtt homokoztatok a játszótéren, akit ápoltatok, amikor beteg volt, akit leszidtatok, amikor hisztizett a bolt közepén, és így tovább. Ő már akkor is meleg volt, és mindössze annyi változott, hogy ezt most már ti is tudjátok. Ahhoz pedig, hogy boldog legyen, a ti támogatásotok óriási segítséget fog jelenteni számára.
Vannak történetek fiúkról, akik elszöktek otthonról, neten idősebb pasikkal ismerkedtek meg, akik megrontották őket, drogozni kezdtek, kurvának álltak, eltűntek, meghaltak, stb. Ezekben a srácokban egy valami közös. Az, hogy semmiben nem számíthattak a szüleikre, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rájuk. Nagyon sok meleg tudja, hogy otthon képtelenek lennének őt elfogadni, ezért másnál keresi azt a szeretetet, amire vágyik. Ha azt egy dugdalukam69 nicknevű ötvenes férfi adja meg neki, akkor nála.
A szülők nem istenek, sem a hetero, sem a meleg gyermeküket nem tudják megvédeni a világ összes gondjától, bajától. Ezt senki nem is várhatja el tőlük. A legtöbb, amit tehetnek, hogy megértetik csemetéikkel, bármi is történjen, rájuk mindig számíthatnak, nekik bármit elmondhatnak. És ehhez később tartják is magukat.
Unoka, AIDS, pasijelöltek, stb.
Igen, az utódnemzéshez férfi és nő kell, ezt senki nem vitatja. Ettől függetlenül anyuka, apuka ne aggódjon, ha egy meleg szeretne magának családot, akkor lesz. Boldogabb országokban a homoszexuálisok számára is engedélyezett az örökbefogadás, a béranya, leszbikusoknál pedig a mesterséges megtermékenyítés. Magyarországon is rengeteg „szivárványcsalád” létezik, csak itt a kiskapukat kénytelenek használni azok, akik szeretnének családot alapítani és gyereket nevelni. Szóval az unokakérdés meg van oldva, még ha a szokottnál körülményesebben is.
Az AIDS a legnagyobb mumus, de én most ráteszek egy lapáttal. Ezt bizony nem buzispecifikus. Kétségtelen, hogy a melegek a legveszélyeztetettebbek, de hála az intravénás droghasználóknak és a keletről behozott prostituáltaknak, rengeteg a heteroszexuális hordozó is. Rájuk ez azért sokkal veszélyesebb, mert a heteróknál fel sem merül, hogy elkaphatták a HIV vírust, így szűrésekre sem járnak, amikor pedig kiderül, hogy baj van, rendszerint már túl késő. Szóval azt tudom tanácsolni, kedves szülők, verjétek bele a gyereketek fejébe, hogy mindig húzzon gumit, és járjon rendszeresen szűrésre, függetlenül attól, hogy melege-e, vagy sem.
Megnyugtatásként még annyit, hogy magába a HIV fertőzésbe még senki nem hal bele, és minél előbb kiderül, annál hamarabb tudják kezelni. Bár még mindig gyógyíthatatlan, aki rendesen szedi a gyógyszereit, az akár száz évig is tünetmentesen elélhet anélkül, hogy bárkit tovább fertőzne. Ettől függetlenül én a megelőzést ajánlom.
Na és mit csináljon anyuci, apuci, ha a fiacskájuk egyszer csak beállít a pasijával? Nos, elsősorban kávét vagy teát – napszaktól függően –, de a jó házipálinkának is örülni szoktak. Kedves szülők, higgyétek el, a delikvens jobban zavarban lesz, mint ti, úgyhogy igazán nincs mitől félnetek. A gyereketeknek akkor okozzátok a legnagyobb örömet, ha ugyanúgy viselkedtek szíve választottjával, mint bárki mással. És nem, nem kell azon rugózni, mit csinál a két srác a hálószobában. A fiatokat sem érdekli, ti mit csináltok egymással, mégis ugyanúgy szeret benneteket.
Végül, de nem utolsó sorban, merjetek beszélgetni a fiatokkal a homoszexualitásról! Nézzétek úgy, mint egy új, ismeretlen kultúrát, aminek – ha tetszik, ha nem – mostantól kicsit ti is részesei vagytok. A gyermeketek biztosan szívesen eligazít benneteket. Néhány dolog elsőre furcsa lesz, de higgyétek el, közel sem annyira ijesztő, mint elsőre gondolnátok.
Ha jobban meg szeretnétek érteni, mi zajlik le egy meleg fiatalban, miközben próbálja elfogadni saját magát, és felkészül arra, hogy másokat is beavasson a titkába, böngésszetek nyugodtan a blog Coming Out fülén.
Amennyiben maradt még kérdésetek, forduljatok hozzánk bizalommal, vagy keressétek fel a Háttér Társaság Információ és Lelkisegély Szolgálatát.
____________________________
J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: