Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Mérlegen az apák

A nagy kamaszteszt eredményei (II. rész)

2016. október 26. - beccaprior

apa_1.jpg

Mai cikkünkben a kamaszok által kitöltött teszt, apukákra vonatkozó kérdései kerülnek terítékre.
Az eredmények messze túlszárnyalták az elvárásainkat. A helyzet sokkal rózsásabb, mint hittük, és ennek nagyon örülünk!
Bár itt is akadnak hiányosságok, és néhány dologban elég elkeserítő a gyerekek véleménye, azért az adatok elég reménykeltőek.
Nézzük, mit mondtak a tinik!

A közel ötszáz, 14-18 év közötti fiatalt egy elég részletes teszt kitöltésére kértük fel.
Külön kérdéssor vonatkozott az apukákra. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mennyiben más a kapcsolat az anyukákkal, illetve mennyire őszinték a gyerekek a papájukkal. Arra kértük őket, hogy ha a nevelőapjukkal élnek, akkor róla mondjanak véleményt. Magyarul, arról a szülőről, aki a mindennapi életükben jelentősebb szerepet vállal.
(Itt tudod megnézni a kérdőívet!)

Majdnem a gyerekek 50%-a nagyon jónak ítélte meg a kapcsolatát a papájával, 90-en pedig 10 pontot adtak, ami a lehető legmagasabb érték volt. Sajnos, 13% egyesre értékelte az apjával való viszonyát, ami aggasztó, pláne, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy tízes skálán még egy kettest sem sikerült kiharcolni.

apa_3.jpg

Az őszinteségnél már kicsit romlottak az arányok, mert csak a kamaszok egy ötöde őszinte az apjával, viszont kicsit több mint a negyede szinte semmit nem mond el neki. Ez persze amúgy is a titkolózás kora, de kicsit később kitérünk arra, miért nem akarnak semmit megosztani a gyerekek a papájukkal.

Arra kérdésre, hogy “Szerinted ő mennyire őszinte veled?”, picit jobb eredményeket kaptunk, de itt is közel azonosak az arányok. Ha a gyerekek egy negyede azt gondolja, az apja hazudik neki, az nem túl jó hír…

Az nem meglepő, hogy majdnem az összes tini azt írta, van olyan témakör, amit nem beszél meg az apjával, hiszen a lányoknál ez természetes ebben a korban, de a kifejtős válaszoknál azért akadt pár érdekes válasz. Több gyerek nem meri bevallani a szexuális orientációját, ami a mi szívünknek nagyon fáj, de közel ötven gyerek azt írta, semmit nem beszél meg az apjával, mert szinte soha nem beszélgetnek. Tudom, sokak véleménye, hogy az apák nem tudnak olyan mély kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel, vagy elfoglaltak, sokat dolgoznak, esetleg elvált szülőként nem találnak rá alkalmat, de a saját véleményem, hogy ez egy bullshit. Számtalan példát látok magam körül, amikor az elvált/dolgozó/amúgy kicsit fásult apukák a gyerekeikkel remek, őszinte kapcsolatot működtetnek, pusztán azért, mert odafigyelnek rájuk.

apa_4.jpg

A szexualitásról még a fiúk sem tudnak beszélgetni az apjukkal, ami elég baj. Nem hiszem, hogy egy anyuka minden felmerülő kérdésre tudná a választ, ahogy azt sem, hogy a haveroktól, meg a netről elegendő és minőségi információkhoz jutna a gyerek.

Érdekes, hogy bár közel 200 gyerek remekül felpontozta a kapcsolatát az apjával, és majdnem maximálisan őszinte vele, arra a kérdésre, hogy “Mennyire jól ismer az apukád?”, csak töredékük írta azt, hogy nagyon. :) Összesen 12% gondolja úgy, hogy az apja mindent tud róla, és 19% biztos abban, hogy szinte idegenek egymásnak.

A barátokról a papák alig tudnak valamit, és amit elmondanak nekik, az is csak a felszínes valóság. Nyilván tartanak a gyerekek az apai szigortól, de talán szerencsésebb lenne, ha meghallgatnák az apai tanácsokat, minthogy áléletet éljenek a szüleik előtt.
Ez azonban lehetetlen, mivel a kamaszok egy harmada nem ad az apja véleményére, és ugyanennyien gondolják úgy, hogy a papa is tojik a fejükre, ha elmondják a saját álláspontjukat. Ebben a kérdéskörben lenne hová fejlődni, azt hiszem.

apa_2.jpg

A következő érdekes téma a törődés volt.
A gyerekek egy negyede (!!!) azt írta, az apja egyáltalán nem foglalkozik vele, ami rémisztően magas arány. Csak 4% válaszolta azt, hogy naponta több órát foglalkozik vele a papája. Persze, jöhetnek a fanyalgók, hogy egy kamasz már nem is igényli, de valójában, ez nem igaz. Ugyanis a gyerekek 40% azt írta, hogy nagyon szeretné, ha több törődést kapna az apjától. Bár az is igaz, hogy 19% azt válaszolta, hogy “örülök, ha békén hagy”. Ettől sem érzem jobban magam…

A szöveges értékeléseknél a leggyakoribb kifogás a munka volt, és a gyerekek nagy hányada szívfájdítóan szépen írta le, mennyire fáradt az apuka, de azért az is ott van, hogy már csak a tévét nézni van ereje. És azt ugye senki nem vitatja, hogy a doboz és a távirányító bűvöletén túl, lehetne a gyerekkel is beszélgetni egy kicsit.
Sokan vannak, ahol a papa külföldön keresi meg a kenyérre valót, de érdekes módon, ők nem érzik annyira elhanyagolva magukat, mert nyilván, amikor hazajön, akkor a családra fókuszál. Ebből okulva viszont azok is tarthatnának “családi napot”, akik általában rengeteget dolgoznak, és estére már csak a ValóVilágot képesek befogadni, vagy a meccsre aludni a kanapén. :)

Szeretnék idézni pár olyan választ, amin elfacsarodott a szívem, hátha másokat is megérint, és aki úgy érzi, lehetne jobb, az tesz is érte valamit:
“Ki ne szeretné, hogy ember számba vegyék?”
“Jó lenne, ha nem csak a munkával foglalkozna még otthon is. Sokkal jobb lenne, ha nem inna annyit néha.”
“Nem nagyon szeret.”
“Szeretném, mert ő még anyánál is többet dolgozik, este pedig csak a szobájában tévézik, rám nincs ideje.”

Még nagyon sokat be tudnék másolni, mert igazából mind-mind egy segélykiáltás, és ez a gyerekek majdnem felére igaz valamilyen szinten. Vágynak az apai szeretetre és az elfogadásra. Annyit szeretnének, ha nem kioktatásban lenne részük, csak feltétel nélküli szeretetben. Erre remek megoldás lehet, hogyha néha félreteszik a véleménykülönbségeket, és elmennek egyet billiárdozni, vagy csocsóznak egyet. A gyerekek könnyebben elfogadják a kritikát, ha tudják, hogy mindentől függetlenül szeretik őket. Még akkor is, ha hibáznak.

Sorozatunk utolsó részében a büntetés, jutalmazás témaköréről, a családon belüli hazugságokról és arról fogunk beszélni, hogy vajon mit értékelnek nagyra a gyerekek a szüleikben, és mi az, amit szeretnének megváltoztatni rajtuk.

____________________________

Becca Prior - író, blogger
Email: hello@melegedo.com 

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on:

A bejegyzés trackback címe:

https://amelegedo.blog.hu/api/trackback/id/tr7711839007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.