Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kiút a melegségből, avagy az év legostobább könyve

2016. október 25. - Juhász.Gábor

satan.jpg

Ahogy arról előző cikkünkben beszámoltunk, megjelent A homoszexualitás megelőzése - Útmutató szülőknek című könyv, mely olyannyira felcsigázta érdeklődésünket, hogy nyomban meg is vásároltuk az egyik katolikus könyvesboltban.

Akit érdekel, mi is az a szellemi háttér, amiből ez a kötet megszületett, az először olvassa el a már említett cikket, aki pedig ezek után felkészült a könyv tartalmára, az görgessen tovább.

Garantálom, hogy ilyet még nem láttatok! :)

Ahogy azt megígértem, ezúttal részletes ismertetőt kaptok a könyv tartalmából. Bevallom, amikor a feldolgozása mellett döntöttem, én sem tudtam, mire vállalkozom. A legsötétebb internetes trollbarlang üstökösként ragyogna, ha mellé raknánk ezt a remekművet.

A vegytiszta hülyeség ami a lapokból csöpög, ekkora dózisban már kifejezetten fájdalmas. Én feláldoztam magam, így a nagyjától megkíméllek benneteket, de azt javaslom, mielőtt tovább olvasnátok, vegyetek pár mély lélegzetet, mert az ostobaság mocsarának legmélyére foglak most elvezetni benneteket.

Először is, hadd mutassam be a könyv szerzőit, a Nicolosi házaspárt.

Joseph Nicolosi amerikai pszichológus, keményvonalas konzervatív katolikus, a NARTH (National Association for Research & Therapy of Homosexuality) vagyis a Homoszexualitás Kutatására és Gyógyítására létrehozott Nemzeti Szövetség alapítója és egykori elnöke.

Linda Ames Nicolosi pedig Joseph felesége. (Igyekeztünk alaposan utána járni, de ő így ennyi. A könyvből sem derül ki, hogy milyenfajta szakértelemmel járult hozzá a kötet megírásához, mivel szinte kizárólag Joseph “beszél” benne. Amikor nem, akkor “mi”-ként szólal meg.)

Még mielőtt belefognánk az olvasásba, külön szeretném megdicsérni a Szent István Társulat munkatársait, akik egy “szaksegítséget nyújtó” 2002-es könyvet képesek voltak mindenféle változtatás nélkül kiadni, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva az eltelt 14 év összes, a témát érintő kutatását. Mentségükre szóljon, hogy a kötet már megjelenésekor is hülyeség volt, és ez az eltelt évekkel sem sokat változott.

Akkor most nyissuk ki szépen a könyvet!

És álljunk is meg rögtön, mert a kötet már egyből az ajánlónál óriásit megy! Azt mondja:

“Nagy örömünkre abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy felnevelhettük fiunkat, ifjabb Joseph Nicolosit, akinek e könyvet szeretettel ajánljuk.”

Felmerül a kérdés, hogy szegény srácnak ez akkor kínosabb, ha buzi, vagy akkor, ha soha nem is volt az? A kérdésre nem kapunk választ, így hát haladjunk tovább.

A tartalomjegyzék szerint 10 fejezeten át fognak minket boldogítani:

  1. Férfinek lenni teljesítmény
  2. A prehomoszexuális fiú
  3. Ilyennek született?
  4. A családban marad
  5. A barátokkal kapcsolatos érzések
  6. Serdülőkor
  7. Hogyan lesz a fiús lányból leszbikus?
  8. A kezelés politikája
  9. A gyógyulás folyamata
  10. Egy édesanya naplója

Mivel egyházi kiadványról van szó, ezért elsősorban a serdülő fiúkra koncentráltak, a leszbikusoknak mindössze egyetlen fejezettel kell beérniük.

Bemelegítésnek most csak a Bevezetővel, illetve az első fejezet tartalmával fogunk foglalkozni. A többit sem fogjátok megúszni, ne aggódjatok!

9358613.gif

Bevezető

Melyben Nicolosi elmondja, hogy olyan férfiakkal dolgozik, akiknek saját homoszexuálitásuk komoly szenvedést okoz. A meleg élet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket, ezért most szeretnének segítséget találni a kiútkeresésben. Mind úgy gondolják, a homoszexualitás érzése egy fiatalkori eseményre vezethető vissza, és arra, hogy valami hiányzott nekik gyermekkorukban.

“- Anya, te láttad, hogy Barbie babákkal játszottam. Hagytad, hogy a tükör előtt állva órákig sminkeljem magam és fésülködjek. Bátyáim soha nem csináltak ilyet. Miért engedted meg ezt? Mit gondoltál akkor?” idézi egy Jacob nevű fiú szavait.

Bár mi még értetlenül szemléljük a betűket, ő már folytatja is:

“Kétségtelen tény, hogy a nemi identitás gyermekkori zavara igen gyakran vezethet felnőttkori homoszexualitáshoz. A legtöbb férfi kliensem nem volt annyira lányos gyermekkorában, mint Jacob. Nem játszottak babákkal, és nem öltöztek lánynak, de a napnál is világosabb, hogy saját nemük problémát jelentett számukra, és ami még fontosabb: féltek attól, hogy nem illenek a többi fiú közé.”

Felmerülhet a gyanú, hogy a fordító nagyon csúnyán elrontott valamit, de nem. Nicolosi következetesen használja a szexuális orientáció helyett a nemi identitás szót a homoszexualitásra, mi pedig kezdjük érezni, hogy ez egy nagyon fájdalmas olvasmány lesz.

Rögtön neki is áll megdorgálni azokat, akik szerint a “nemi önazonosság választható”, de mivel eleve rosszul használja a fogalmakat, kicsit zavaros, hogy miről beszél. Valami olyasmit akar mondani, hogy azok az emberek, akik össze akarják mosni a férfi és női nemi jegyeket, azok a civilizációnk alapjait ássák alá. Ezt később bővebben ki fogja fejteni, addig is elmagyarázza a két leggyakrabban használt fogalmat:

  • Prehomoszexuális: a “pre-” előtaggal ez normális esetben azt jelentené, hogy a homoszexualitás előtt álló személy, Joseph definíciója szerint viszont: “A saját nemével azonosulni nem tudó, bizonytalan nemi identitású” Ami nagyjából a transszexuális definíciója. Ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk, akkor a homoszexuális személy = nő/férfi, de mivel Nicolosi sem ment tovább, mi se tegyük.
  • Nemi önazonosság zavara: “olyan pszichiátriai állapot, amikor az egyén nem tud azonosulni a saját biológiai nemével”.

Minden általános iskolai irodalomórán szerzett tapasztalatomat be kellett vetnem, hogy rájöjjek, “mire gondol a szerző?” Mivel egy több évtizede ezerszer megcáfolt és már a homofóbok között is elavultnak számító nézetet vall, nem volt egyszerű dolgom, de valami olyasmit akar mondani, hogy a meleg férfiak mind nőiesek, és ez okozza az összes gondjukat. Oké, ez eddig elég izgalmasan hangzik.

“Napjainkban a tömegtájékoztatási eszközök azt mondják, hogy a férfiakat arra kell bátorítani, hogy fedezzék fel homoszexuális vagy biszexuális identitásukat.” Hát ööö.. nem egészen, de mint kiderül, ő itt arra gondol, hogy a gonosz producerek, akik maguk is melegek, “a homoszexualitás nyilvános felvállalását mutatják be idalizált formában” tehát van pofájuk olyan filmeket készíteni, ahol a melegek nem szenvednek. “Olyan dolgokra próbálnak felelőtlenül bátorítani, amely sok fiatal számára sorscsapás, melyet nem maga választott.”

Kesereg egy sort azon, hogy mióta 1973-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) törölte a homoszexualitást a mentális betegségek közül, nagyon nehéz továbbra is betegségként kezelni és gyógyítani. Érthetetlennek tartja, hogy miután több évtizedes tudományos kutatómunkák hatására bebizonyították, hogy nem betegség, már nem is szerepelt a fejlődési rendellenességek között.

“Mikor ezeket a sorokat írom, az APA semmilyen módon nem hajlandó együttműködni a NARTH-tal, mivel nem fogadják el, hogy a NARTH álláspontja szerint fejlődési rendellenességről van szó.” - A Nicolosi-hoz hasonlóknak mindig meggyűlik a bajuk az ilyen Galileikkel meg Darwinokkal, akiknek van pofájuk felrúgni az addigi világképüket, és utána még csak szóba sem állnak velük, hiába bizonygatják, hogy a föld márpedig lapos, és az almás kígyós sztorinak is tudományos alapjai vannak. Szerintük. :(

Ők még nem láttak bizonyítékot arra, “hogy a homoszexualitás az ember nemiségének egészséges változata”. Nos, szexualitás nemiségéről annyi értelme van vitatkozni, mint a piros szín hangjáról. Az is elég baj, ha egy ember úgy ír tanácsadó könyvet, hogy nem szakértője a dolognak, de hogy a témáját a legelemibb szinten sem érti, az valami egészen elképesztő.

8393438.gif

Akkor most egy kis szómagyarázat, mert igénylem:
A nemiség arról szól, férfinak vagy nőnek érzed magad, a szexualitás pedig arról, hogy kihez vonzódsz. Ez már a könyv megjelenésekor sem volt másként, sőt, magáról a témáról sem lehet úgy beszélni, hogy ezekkel az alapvető fogalmakkal nincs tisztában az ember.

Joseph szörnyűlködik, hogy ma a médiában a homoszexualitás mindenféle negatív előjel nélkül, “csak úgy van” majd felháborodva idézi Ronald Bayer kutatót: “Az ádáz egyenlőségesdi hatására a pszichiátriai szakamberek a homoszexalitás patológiai státuszát magukkal a homoszexuálisokkal kényszerülnek megvitatni.” Erre megint csak azt tudom mondani, hogy ez pont olyan szörnyűség, mint amikor nőket vonnak be egy abortuszról folytatott vitába. Mégis mi közük van hozzá?

Bár a szöveg nagy részében igyekszik mézesmázas maradni, itt azért kibújik a szög a zsákból: Elítéli, amiért a média nem bűnösökként, betegekként és aberráltakként beszél a melegekről. Azokról az emberekről, akiknek a szenvedését ő – elmondása szerint – annyira a lelkén viseli.

Így nosztalgiázik az 1973-as APA döntés előtti időkről: “a homoszexualitás rendellenességnek minősült, így azért is mindent megtettek, hogy a nemi önazonosság rendellenes fejlődését ha csak lehetett megakadályozzák (például elekrosokk-terápiával, lobotómiával, kínzással, stb - a szerk.). Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy ismét elgondolkozzunk a megelőzésről. Ezért írtuk meg könyvünket.”

“Reményünk szerint jelen könyvünk is ezt a növekvő igényt elégíti ki. A legtöbb szülő, kinek gyermeke a kezdődő homoszexualitás jeleit mutatja, és hozzánk fordul segítségért, vallásos, de olyan is van, aki nem hívő, de ösztönösen érzi, hogy az ember heteroszexuálisnak van teremtve. Megértjük ezen szülők aggodalmát, hiszen magunk is így gondolkodunk.”

Emlékeztek még arra, hogy a ex-meleg mozgalom vezetői mindig az “önkéntességet” hangoztatják, és azt, hogy a melegek azért fordulnak hozzájuk mert “képtelenek elfogadni saját magukat”? Nos, a leírtakból egyértelműen látszik, hogy ez az egész homoszexuális kérdés leginkább a szülőket és Nicolosiékat zavarja.

Elismeri, hogy a melegjogi aktivisták szerint kártékony a tevékenységük, “mindazonáltal a történelem és az emberek többsége, akik szerint a homoszexualitás árt az embereknek, minket igazol”. Én azért kíváncsi lennék, hogy a történelem során, a sötét középkoron kívül mely időszak igazolja az ő elképzelésüket?

A “toleranciamániás” liberális lobbi tevékenységéről ezt írja:

“Az egyik édesapa elmondta, hogy zsigerileg érezte, hogy valami nem stimmel, sőt azt is tudta, mit kell tennie, de a tanárok és a tanácsadók folyton arra figyelmeztették, “ne okozzon lelki megrázkódtatást a fiának” hanem fogadja el “olyannak, amilyen”. A könyv számos olyan pozitív és megerősítő stratégiát ismertet, amelyeket alkalmazva “a szülők reménykedhetnek abban, hogy gyermekük heteroszexuális lesz”. Repesve várom!

“Amikor a terapeuta a serdülővel dolgozik, tisztáznia kell néhány fontos dolgot:

  • A meleg életformának olyan egészségügyi kockázatai vannak, melyek veszélyeztetik az ember életét.
  • Nehéz szakítani a meleg életformával, és a társadalom elvárásával és szembe kell helyezkdeni hozzá.
  • A korai nemi élet pszichológiai kockázatokkal jár. 
  • Felnőttkorban a kliens sokkal bölcsebben tud dönteni a nemiséggel kapcsolatban.”

Gondolom, az első pont az AIDS-re vonatkozik. Rossz hírem van, a HIV nem nézi, kivel szexelsz, ha rossz helyre dugod a farkad, így-is úgy-is elkaphatod. És ez már 2002-ben is köztudott volt. Átnevelés helyett elég ha gumit húzol és rendszeresen jársz szűrésre.

Meleg életforma alatt nem tudom mit ért pontosan, de édes, hogy felhívja a figyelmet “ha buzi maradsz, tovább kell hallgatnod a gyűlölködésünket!”

A korai nemi élet valóban kockázatokkal jár, de nem tudom, ez mitől melegspecifikus. Az utolsó mondattal ebben a formában azt jelenti, felnőttként könnyebben el tudod dönteni, férfi vagy-e vagy nő, de mivel tudjuk, azért beszél baromságokat, mert a szavak jelentésével sincs tisztában, így hát lapozzunk.

Így nyugtatja a szülőket, ha buzipornót találnak: “Nem létezik olyan, hogy meleg gyerek, vagy meleg serdülő. Mindannyian heteroszexuálisoknak vagyunk teremtve.” Mármint, gondolom, Isten által. Ez nagyon tudományosan hangzik. Elhiszem, hogy régen, ha az emberek nem értettek valamit, azt a szellemekre vagy istenekre fogták, de ma már elég lenne végigolvasnunk egy erről szóló tanulmányt, vagy megkérdezni egy érintett személyt. Ha már erről ír az ember, ugyebár…

8393463.gif

Férfinek lenni teljesítmény

A káprázatos bevezető után itt már túl sok újdonságot nem találunk.

“A homoszexualítás problémájának lényege, hogy az ember nem tudja elfogadni saját nemét.” – Igen, tudom, már én is unom, de minden harmadik mondatban le van írva, sajnálom. Próbáljátok figyelmen kívül hagyni.

Gyakorlatilag az egész fejezet arra épül, hogy a kisfiúk kislányos dolgokat kezdenek el csinálni, mert “nemi önazonossági zavarban” szenvednek, ezért a többi fiútól is elszigetelődnek.

Részletesen leír egy esetet: Aggódó szülő telefonál neki, miután látta egy tévéműsorban, és azt ecseteli, hogy a kisfia kislány akar lenni. Lányos játékokkal játszik, lányosan vislekedik, stb. Nicolosi közli, hogy kezelés nélkül az ilyen fiúk “75%-ban homoszexuálisok, biszexuálisok vagy transzneműek lesznek.”

Itt egy pillanatra megörültem, hogy lám, mégis tudja, mi az a transznemű, épp csak baromira nem tudja, mit jelent, ahogy azzal sincsen tisztában, hogy egy transszexuális is lehet hetero-, homo- illetve biszexuális.

Ezúttal leírja a melegség ellenszerét is: “A veszélyeztetett fiút a szülőknek és a társainak fokozottan meg kell erősíteniük, hogy biztos férfi identitásra tegyen szert”. Én elég biztos vagyok a férfi identitásomban, mégis buzi vagyok, szóval remélem, hogy ennél valami jobbat is ki fog találni. Bár mivel egy eleve hibás feltételezésből indul ki, nem sok reményt fűzök a dologhoz.

Tovább meséli a telefonos sztorit: Találkozik a szülőkkel és a kisfiúval. “A fiúkat az anyák szülik mondtam , a férfiakat azonban az apák.” Gondolom ezt képletesen érti, bár lassan az alapvető biológiai ismereteit is kezdem megkérdőjelezni… Elmondja nekik, hogy a fiúknak le kell válniuk az anyjukról, és az apjukkal kell azonosulniuk.

“A lánynak könnyebb dolga van, hiszen egyébként is az anyjához kötődik, ezért nem kell leválnia róla. A fiúnak viszont, ha heteroszexuális férfi kíván lenni le kell válnia és meg kell erősödnie abban, hogy más, mint szeretetének elsődleges tárgya. Ez lehet a magyarázata annak, miért van kevesebb homoszexulis a nők között, mint a férfiak körében.” (Itt leestem a székről és bevertem a könyökömet. Kevésbé fáj, mint a leírtak…) “Egyes kutatások szerint feleannyian, más adatok szerint ötöd-, sőt tizedannyian.”

14798825_1269660703078534_1273653778_n.gif

A továbbiakban leírja, milyen fontos, hogy az apa is kivegye a részét a fiú neveléséből. Ezt én abszolút tudom támogatni, sőt, de attól még, hogy “megtanítja, hogyan kell dobni és elkapni egy labdát” még nem lesz hetero a gyerek, csak egy meleg, akinek nagyon jó viszonya lesz az apjával, és remek karriert futhat be labdaszedőként.

Közben kezdünk sikamlósabb terepre evezni: “A hímvessző a férfiasság legfontosabb jelképe, mely félreérthetetlenül jelzi, hogy a férfi és a nő különbözik egymástól. Ha nem sikerül birtokba vennie saját péniszét, akkor olyan felnőtt lesz belőle, aki más férfiak péniszétől lesz elbűvölve.” Ha ezzel most azt akarja mondani, hogy abból, aki sokat veri a farkát, nem lesz buzi, akkor van egy rossz hírem… Ellenben minél inkább megtanul örömet okozni saját magának, annál ügyesebben tud majd boldoggá tenni más srácokat is. És ez nem elmélet, hanem tapasztalat.

Idéz felnőtt férfiaktól, akik azt mondják, eltávolodtak a férfiasságtól (“Éppen attól, amire a legjobban vágytunk”) mert féltek, hogy a férfiak világa elutasító lesz velük. Arról nem beszél, hogy ezt a félelmet pont az olyan begyepesedett szentfazekak ébresztették bennük, mint a könyv írója is. Helyette ő ezt a rossz apa-fiú kapcsolatra vezeti vissza.

Nicolosi szerint, az egész buziság alapja: túlságosan ragaszkodó anya, hiányzó apa, érzékeny lelkű fiú. Ez egy érdekes elmélet, és nagy divatja volt a 60-as, 70-es években, azóta viszont már ezerszer megcáfolták, többek közt olyanok, akik anya nélkül nőttek fel, vagy intézetben, sőt “normális családokban” (ahogy én magam is), mégis melegek lettek.

“Ha férfi szeretnél lenni, az első szabály az, hogy ne legyél nő.”

-summázza, amivel nagyon nem lehet vitatkozni, épp csak az nem világos továbbra sem, mi köze van mindennek a melegséghez?

Holnapután újabb fejezetekbe ugrunk fejest, de ezúttal nagyobb léptekkel haladunk majd. Aki kíváncsi, Nicolosi szerint mi fán terem a leszbikus, illetve arra, mennyit kell fogdosnia a kisfiúnak az apja péniszét, hogy ne legyen meleg, feltétlen tartson velünk!

A folytatáshoz katt ide!

____________________________

J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on:

A bejegyzés trackback címe:

https://amelegedo.blog.hu/api/trackback/id/tr4211836371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akanell 2016.10.25. 07:58:15

Ez valami elragadó. Tehát visszatérünk Freudhoz, és tulajdonképpen, mi szülők, sőt anyák csinálunk meleget a gyerekből, mert nem verem ki a kezéből azonnal a babát :D:D:D

Terézágyú 2016.10.25. 09:11:16

"A lánynak könnyebb dolga van, hiszen egyébként is az anyjához kötődik, ezért nem kell leválnia róla. A fiúnak viszont, ha heteroszexuális férfi kíván lenni – le kell válnia"

Na, ezt mondták a régi görögök is. Ezért fogadták nagy örömmel, amikor a serdülő fiúknak volt egy idősebb bácsi szeretőjük, akik a gyakorlatban mutatta meg, hogy mire jó a hímvessző, mit kell tennie egy férfinak vele...

(Mielőtt még: nem dugták meg a fiatalkorú vágytárgyukat, általában csak combközi közösülés történt...)

Laurea 2016.10.25. 09:22:03

Arra jutottam, hogy a nőknek már csak azért sem lenne szabad belepofázni olyan kérdésekbe,mint az abortusz, hiszen még egy fiút sem tudnak tisztességes nem-buzinak felnevelni.

Ez az elemzés akár vicces is lenne, ha nem lennének, akik komolyan veszik és ha nem érezném azt, hogy a mai Magyarországon egész szép olvasótáborra tehet szert. Óriási tisztelet, hogy ezt képes vagy végigolvasni.

Koen 2016.10.25. 16:03:25

Tipikus >>De mi csak jót akarunk neked!<< segítség.
A pokolba vezető út márpedig ilyen jószándékkal van kikövezve...

2016.10.26. 10:30:19

Tudom, hogy ez egy liberális oldal, de nem túl kontra produktív, hogy napi szinten 2-5 buziblog jelenik meg a főoldalon? Előbb-utóbb megcsömörlik a jó nép a homoklobbi ennyire erős nyomulásától.
Másrészt - hogy a témához is hozzászóljak - ez is egy vélemény, amelynek ugyanannyi a létjogosultsága, mint az ezoterikus könyveknek, vagy az egyéb gyógyító és látnok műsoroknak - ez utóbbiak egyébként szerintem kimerítik a csalás fogalmát, de ez más lapra tartozik.
Szóval erre mondja a bölcs, hogy a kevesebb, néha több.

Ennyi.

Ratyi Manó 2016.10.26. 10:35:22

Mocskos buzik ÁÁÁÁÁÁ

KurucInfo Főszerkesztő 2016.10.26. 11:21:29

MOCSKOS BUZIK AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

letelepedett 2016.10.26. 11:52:29

A szerző különös módon különbséget tesz a nemiség és a szexualitás fogalmak között, annak ellenére, hogy egészen pontosan ugyanazt jelentik, csak az egyik magyarul van, a másik meg nem... "de mivel tudjuk, azért beszél baromságokat, mert a szavak jelentésével sincs tisztában, így hát lapozzunk."

Girhes Joe 2016.10.26. 12:53:54

Na most abban a könyvvel egyetértek, hogy a homoszexualitás jelenlegi uralkodó megközelítése nem szerencsés abban, hogy teljesen normális, természetes, egészséges állapotnak tekinti. Ugyanis ezt anno politikai nyomásra definiálták így át, na de ennek a tök természetesként való definiálásnak az ellentéte nem az lenne, hogy "rohadék mocskos kiirtandó buzeráns", hanem az, hogy hát valami mégiscsak félresiklott annál, aki nem a biológiailag is működőképes nemi séma szerint működik (ahogy pl. a meddőséget se tekintjük teljesen normális, természetes, egészséges állapotnak, pedig az se befolyásolja közvetlenül az ember személyiségét és hétköznapjait). Ugyanis ha annyit ki merünk mondani, hogy valami valahol félresiklott, akkor legalább nem tesszük tabuvá, hogy kutassuk, mi, hol, miért, és hogyan lehet azt esetleg befolyásolni. Ha meg azt mondjuk, hogy "ilyen és kész, kötelező elfogadni", akkor azzal tabuvá tesszük az egyébként mind a mai napig többségi véleményt, hogy a homoszexualitás az nem teljesen rendben lévő állapot (és ez még abszolút nem kell, hogy megbélyegzést vagy gyűlöletet jelentsen, sőt).

Viszont a témához tényleg komolytalanul közelít az, aki egyenlőséget tesz a nemi önazonosság zavara és a nemi irányultság zavara közé. Ebben helytálló a szerző megállapítása, hogy attól, hogy a férfiakhoz vonzódik, még nem kétséges számára, hogy ő is férfi. A kétféle zavar nem függ egymástól, és bár járhatnak együtt, a férfi identitás zavarának kezelése nem fogja megakadályozni a homoszexualitást épp úgy, ahogy a meddőség kezelése nem fogja megakadályozni a szívrohamot.

misc · http://misc.blog.hu 2016.10.26. 14:39:51

egeszen nevetseges, nevetnek is rajta, ha nem keseritette volna meg ez az altudomanyos katyvasz rengeteg csalad eletet.

ancsimancsi 2016.10.26. 14:46:29

OMG! Ezt kerem karacsonyra, komolyan!

Eszembe jutott egy Bruno sketch (fent van a YouTube-on, most nem tudom megkeresni mert itt alszik a gyerek - fiu!! Mi lesz igy vele??? - az olemben). Ebben Bruno pont egy ilyen kuldetestudatos gyogyitobol csinal komplett idiotat, ugy, hogy az illetonek fel se tunik, hogy epp hulyere van veve. Erdemes megkeresni, szenzacios.

Varom a folytatast

Gukker 2016.10.28. 11:20:29

@letelepedett:
Amire a poszt szerzője gondolt, az az, hogy a könyv írója nem érti/tudja/fogadja el, hogy a nemi önazonosság (=szexuális identitás, azaz milyen neműnek érzi magát) és a nemi irányultság (=szexuális orientáltság, azaz kihez vonzódik) nem ugyanaz a fogalom, és függetlenek egymástól. Csak épp hol a nemi, hol a szexuális szót használja, ez valóban zavaró lehet.