Mivel több cikkünk alatt is kommenteltek a szülők, és rengeteg kérdés merült fel a kamaszokkal kapcsolatban, úgy döntöttünk, megkérdezzük őket arról, milyennek látják a családjukat. (Olvass bele az Óvszerautomaták az iskolákba, vagy a Kamaszok szexuális életéről szóló cikkeinkbe!)
Közel ötszáz, 14-18 éves tinédzser adott választ a kérdőívünkre. Lássuk, hogyan látják a szüleiket, és mennyire őszinték velük…

A gyerekek mindkét szülőt külön-külön értékelték. Most azt fogjuk megnézni, hogyan értékelték kapcsolatukat az édesanyjukkal:

A válaszadók majdnem fele kiválónak értékelte a viszonyát az anyukájával – pedig sokuknak nevelőanyja van –, de az őszinteségnél már érdekes adatokat kaptunk. Csak 11% állítja, hogy teljesen őszinte, közel 20% viszont azt mondja, szinte semmit nem oszt meg vele. Nagyjából a kamaszok fele elmondja a lényegi dolgokat, de van, amiről nem tud beszélgetni az anyjával.

Nem nehéz kitalálni, hogy miről…
A szerelem és a szex az, amiről a gyerekek 70%-a egyáltalán nem, vagy csak felszínesen beszél a szüleivel.
Vannak, akik még a menstruáció körüli teendőket sem tudják megbeszélni az anyjukkal, és nagyon kevesen  – száz gyerekből tizennégy –, tehet fel bármilyen, a szexualitással kapcsolatos kérdést.
60% egyáltalán semmit nem tud megbeszélni a szexről, 34% kapott valami támpontot ezzel kapcsolatban, de a mamája nem kommunikatív, és szintén egyharmada nem mondja el a jelenlegi szexuális problémáit, esetleges kapcsolatát.
Sok szülőnek fogalma sincs, hogy a gyerek már aktív szexuális életet él, ami nagyon aggasztó. Még annál is aggasztóbb, mint az, hogy sejtelmük sincs a gyerekek alkoholfogyasztási szokásairól vagy a dohányzásról. Azt kevesen vallottuk be azelőtt is. :)

Több kamasz panaszkodik arra, hogy nem tud az érzelmi kríziseiről beszélgetni az anyjával, mert azt a választ kapja, hogy ezek pitiáner dolgok, vagy azt, hogy ezek gyerekes problémák, amik majd megoldódnak maguktól.
Jó lenne, ha a szülők néha kézbe vennének egy neveléssel kapcsolatos könyvet, például Vekerdyt, vagy csak visszagondolnának a saját kamaszkorukra, amikor egy csalódás az aktuális legjobb barátban, vagy egy iskolai inzultus hetekre mély depresszióba taszította őket. Ebben a korban a hormonháztartás is fortyogó lombikot csinál az emberből, plusz a leválás, a saját identitás kialakulása is nehéz feladat, ezért nem jó, ha azzal tetézzük, hogy lekicsinyeljük a problémáit. Ócska közhely, de nagyon igaz, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb.

A gyerekek beszámoltak arról, hogy nagy igényük lenne a komolyabb beszélgetésekre, ahol a világról alkotott elképzeléseik – nagyobbaknál a politikai nézeteik –, lennének a téma, de nem kioktatásra vágynak, hanem értelmes vitára, vagy csak útmutatásra, esetleg magyarázatra bizonyos dolgokkal kapcsolatban.

Érdekes, hogy vannak, akik az apjukról szeretnének beszélgetni, de ez elől zárkózik el az anyuka, és persze vannak, akikkel jóformán semmiről nem lehet beszélgetni, vagy legalábbis a saját gyerekünek nem sikerül.
Az egyáltalán nem meglepő, hogy a netes dolgokról, az ott kötött ismeretségekről, a fanprofilokról és az ott folyó életről sok gyerek nem beszél, pedig lenne mit…

Érdekes adat, hogy a gyerekek közel fele úgy érzi, az anyukája teljesen, vagy majdnem teljesen őszinte vele. Ez meglepő az előző értékekhez képest, de jó látni, hogy azért alapvetően megvan a bizalom, amire lehetne építeni. A kamaszok közel negyede 1-10-es skálán maximumra értékelte azt, hogy szerinte az anyukája mennyire ismeri őt. Gratulálok, ezek szerint legalább abban jók vagyunk, hogy elhitessük, mi mindent tudunk róluk. Pedig hány álmatlan éjszakán agyal az ember azon, hogy bizonyos kérdésekben mit és hogyan tegyen a kamaszgyerekével kapcsolatban…

A következő kérdéscsoport arra vonatkozott, hogy az anyukák mennyire látnak bele a gyerekek életébe.
Közel egyharmaduk mindent tud a napi elfoglaltságokkal és az iskolával kapcsolatban, de 10%-nak fogalma sincs arról, kivel és mivel tölti a gyerek a szabadidejét.
Egy ötöde a gyerekeknek azt mondja, az anyukája jól ismeri a barátait, és ugyanennyien titkolják az aktuális haverokat.

Jöjjenek a jó hírek, amiket a végére tartogattam!

A gyerekek 18% maximálisan ad az anyukája véleményére, és összességében több, mint a válaszadók fele azt nyilatkozta, hogy sokat nyom a latba az, amit a mamája mond.
Arra a kérdésre, hogy “Ő ki szokta-e kérni a véleményedet?”, majdnem 30% válaszolta azt, hogy igen, sűrűn, ami jó, sőt fantasztikus eredmény. Egy kis üröm az örömben, hogy minden tizedik gyerek úgy érzi, krízishelyzetben feleslegesen fordul az anyukájához, úgysem tud segíteni, de majdnem a kamaszok egyharmada azonnal a mamájához fordul ilyen esetekben.

Szóval van, amiben jó lenne kicsit fejlődni, elsősorban a szexuális felvilágosítás és a nyitott, őszinte beszélgetés területén, amihez sokszor csak annyi kellene, hogy szakítsunk időt arra, amikor csak rá figyelünk. Régi, de jól bevált módszer az anya-lánya nap, amikor egy kellemes séta, közös kávézás vagy filmezés készíti elő a terepet a meghitt beszélgetéshez.A fiúkkal, amennyiben az anyuka érzi olyan közel magát hozzájuk, ugyanígy beválhat egy közös délután, de oda még több türelem és nyitottság kell. Ha pedig sejtjük, hogy a gyerekünk a saját neméhez (is) vonzódik, akkor jó lesz alaposan felkészülni egy ilyen beszélgetésre.(Ajánlom a Coming Out fülön található cikkeinket, de készülünk a szülőknek szólóval is!) A lényeg, hogy érezze, most őróla van szó, és bármit mond, nem lesznek negatív következményei!

Következő részünkben (jövő szerdán) az apukákat vesszük górcső alá, végül pedig a büntetés, jutalmazás, és a gyerekek szülőkkel kapcsolatban megfogalmazott vágyai kerülnek sorra.

A kérdőívet itt tudod megnézni!

____________________________

Becca Prior - író, blogger
Email: hello@melegedo.com

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: