Manapság szinte nem is létezik szexuális felvilágosítás. Ez azért érdekes, mert az internet korában azt hinné az ember, minden elérhető pár kattintással. Csakhogy hiába keresgéltem, magyar nyelven semmi használhatót nem találtam. A könyveim miatt sok tinédzser keres meg a szexualitással kapcsolatos kérdéseivel, elsősorban kamaszlányok. Nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy tisztában legyenek a dolgokkal. Tudom, a fiúk is ki vannak téve a nemi betegségeknek – amiről szintén nincs közérthető, számukra is befogadható anyag –, de ők legalább nem eshetnek teherbe.
A legfurcsább az, hogy a gyerekek azt mondják, a szüleikkel soha, semmilyen formában nem beszéltek ezekről a dolgokról.
Ezért úgy döntöttünk, megpróbálunk segíteni a tiniknek és szüleiknek egyaránt.
Az első és legfontosabb kérdés a védekezés.
Azért előzi meg a többit, mert bármilyen hihetetlen, a gyerekek manapság csak csekély arányban vesztik el a szüzességüket „hagyományos formában”, vagyis egy tartós kapcsolatban, felkészülten, szerelmesen. Inkább alkalmi partnerek, akik valamiféle szövetséget kötnek, hogy átsegítsék egymást a kezdeti nehézségeken. Sokan közülük úgy fogalmaznak, hogy szükség van a tapasztalatokra, mert ha lesz egy igazán fontos partner, akkor nem szeretnének kezdőnek látszani. Nagyon szomorú, de tény: manapság a szexualitásban is elvárható a félprofizmus. A fiúk 11-12 éves koruktól pornót néznek, így kialakul bennük egy kép arról, milyen egy aktus, mit várnak el a partnerüktől, és bár ezeknek annyi közük van a valósághoz, mint ütvefúrónak a fúvószenekarhoz, mégis ott vannak a háttérben, és valamilyen szinten meghatározzák az egyén szexuális viselkedését.
A lányok pedig alkalmazkodnak!
Döbbenet, de így van. Hajlandóak belemenni abba, hogy egy ismerős srácot részesítsenek orális örömökben, mert „úgyis túl kell esni rajta” és „tőle nem ciki megkérdezni, mit, hogyan kell csinálni”.
Lehet dühöngeni, itt abbahagyni az olvasást, de a gyakorló szülőknek inkább azt javasolnám, hogyha elpárolgott a mérgük, próbálják megérteni a helyzetet.
A kamaszok számára ebben az esetben nincs vesztenivaló, sem kudarcélmény, viszont van tapasztalatszerzés, és el lehet dicsekedni a barátnőknek, mert – bár ez tényleg szomorú –, manapság a gyerekek egymás között sokkal nyíltabban beszélgetnek ilyesmiről, mint egy generációval korábban.
Térjünk vissza a védekezésre!
Itt elsősorban nem a gumi használatára gondolok, hanem arra, hogy tanítsuk meg gyermekeinket arra, milyen veszélyeket rejt az internet. A cseten leírt dolgok nem igazán privát tartalmak, hisz egy összeveszés után – vagy pusztán rosszindulatból –, hamar napvilágra kerülhetnek, és tönkretehetik egy fiatal életét. Mert bár ez a magatartás általános a tinik között, attól még megbélyegzésre és meghurcolásra is kiválóan alkalmas. Tehát, TANÍTSUK MEG A GYEREKEKET ARRA, HOGY SZEXUÁLIS KÉRDÉSEKRŐL INKÁBB SZEMÉLYESEN BESZÉLGESSENEK, ÉS JÓL VÁLOGASSÁK MEG, KIT AVATNAK A BIZALMUKBA!
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, és kényszert érzek, hogy még oldalakat írjak, felsorolva a rémes példákat, amiknek szemtanúja voltam mostanában, de nem teszem. Remélem, akit érint, az nem csak legyint rá, hanem át is gondolja a témát. Mindenki hallott már olyan tiniről, akit meghurcoltak a közösségi oldalakon, és végül öngyilkosságba menekült. Ha nem is ilyen brutális a helyzet, egy életre szóló traumát simán el lehet kerülni azzal, ha a gyerekek tisztában vannak az írott szó veszélyeivel.
És most jöjjön egy felkavaró történet.
Egy tizennégy éves kislány írt nekem, és a tanácsomat kérte, mert pár nappal korábban egy évfolyamtársa felajánlotta neki, hogy lecumizhatja, ha akarja (!!!), ő pedig élt a lehetőséggel. Még semmilyen szexuális tapasztalattal nem rendelkezett, és kezdte kellemetlennek érezni, mert a barátnők már mind túl voltak rajta. Cseten beszélgetve megvitatták a sráccal, hogy melyikük lépcsőházában, vagy biciklitárolójában ejtsék meg a szeánszot, de végül inkább kimentek a játszóra. (A lánynál akkor pizsiparty volt, a szülők pedig békésen aludtak a másik szobában, amikor éjszaka kiosont.) A fiú nem sokat teketóriázott, elővette, majd a szájába adta, és amikor öklendezni kezdett, megnyugtatta, hogy ezt is meg lehet szokni. Lazán a szájába élvezett (mert persze gumi az nem kell hozzá, csak a dugáshoz, és azt is el lehet kerülni, úgyhogy a srác felajánlotta, legközelebb csinálják seggbe). Miután a lány lenyelte, megdicsérte, majd adott egy puszit az arcára és elköszönt. A történet sokkoló, és egyben iszonyatosan elgondolkodtató. A kislány azt kérdezte tőlem: „Akkor én most ribanc vagyok?”, nekem pedig millió dolog kavargott a fejemben, ennél sokkal fontosabbnak ítélt kérdések, de ezen elgondolkodtam egy pillanatra.
Annyira nincs tisztában a veszélyekkel, sem a lehetséges következményekkel, hogy nem is izgatja a dolog, vagy valóban ez a legfontosabb számára?! Nos, az első.
Miután megkérdeztem, tudja-e, hogy milyen fertőzéseket kaphat el orálisan – nagyjából ugyanazokat, amiket hüvelyi vagy anális aktus során –, és rákérdeztem, ismeri-e a HIV fertőzést, kiderült, hogy fogalma sincs róla. Az AIDS-re már voltak sejtései, de azt írta, szerinte az csak Afrikában van. És itt volt az a pont, amikor szerettem volna felképelni a szüleit!
Hogy lehet egy anya vagy apa annyira felelőtlen, hogy egy tizenéves gyerekkel még az alapvető dolgokról sem beszélget, vagy ad a kezébe egy könyvet, ha már magától képtelen értelmesen kommunikálni a saját vérével?!
A kislány elmondta, hogy egy hete történt a dolog, de neki azóta is fáj a torka, egyre jobban, és azt kérdezte, menjen-e nőgyógyászhoz (!!!). Tudom, mindenki azt hiszi, kitaláltam, vagy nagyon szélsőséges esetről van szó, de sajnos nem… Mondtam, hogy inkább az anyukájával beszéljen róla, és a keresse fel a körzeti orvost. Azt válaszolta, az édesanyja nagyon furán áll az ilyen dolgokhoz, és sosem beszélnek ilyesmiről. Így már azért érthető.
Ennek hatására készítettünk egy kérdőívet, amit több, mint 500 tini töltött ki, és amiből kiderült, hogy minden második gyereknek problémát okoz szexuális kérdésekben a szüleihez fordulni.
Megkérdeztem a lányomat, aki most tizenöt éves, és ő is azt mondta, nagyon nehezére esik ilyesmivel előhozakodni, de végül mindig rájön, hogy jobban tartott tőle, mint kellett volna. Talán az Önök gyermekei is tele vannak kérdésekkel, és nincsenek tisztában a veszélyekkel. Balgaság abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek manapság minden tudáshoz hozzájutnak a neten! A mi időnkben a Szex-kresz és a Szex-lex legalább adott valami támpontot, de ma nincsenek ilyen rövid, lényegretörő kiadványok.
Nagyon megörültem, amikor a LOVEINFO telefonos applikációjára bukkantam, de megmondom őszintén, kissé erőltetettnek és életszerűtlennek találtam, ahogy a gyerekek is, akikkel leteszteltettem. (Az például, hogy az első aktus előtt beszélj az iskolaorvossal vagy a védőnővel, tíz perces röhögőgörcsöt okozott.)
Mégis több mint a semmi, és azt javaslom, hogy azok, akik nem tudnak fesztelenül beszélni a gyerekkel, legalább erre hívják fel a figyelmét. Ha nem is mélységeiben, de azért sok kérdésre választ kaphatnak a kamaszok.
És még egy javaslat: vegyünk óvszert, és adjuk oda a gyerekeknek, azzal a kéréssel, hogy bármi is történjék, használják!
Talán erről is az a tévképzetünk, hogy bárhol vehetnek maguknak, de ez nem igaz. Vannak olyan üzletek, ahol például személyi igazolványt kérnek hozzá, ami teljesen indokolatlan és felháborító, de egy ilyen alkalom örökre elveszi a kedvét egy gyereknek, és talán máskor, máshol meg sem meri próbálni. Egyébként pedig kamaszként ez nagyon nehéz feladat. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor tetűirtót kell kérni a patikában. Úgyhogy legyünk előrelátóak, és idejében lássuk el a gyerekeket.
Ja, és támogassuk az ÓVSZERAUTOMATÁKAT AZ ISKOLÁKBA kampányt!! Fontosabb, mint sok más dolog, amibe sok energiát fektetünk…
Cikksorozatunk további részeiben a nemi úton terjedő fertőzésekről, a védekezésről, és a szexuális felvilágosításról lesz szó.
Becca Prior
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: