„A szexualitás magánügy.”
Birtalan Balázs

…olvashatom, hallhatom, nézhetem még ma is itthon, rengeteg különböző fórumon. És felületes vizsgálattal akár homofóbnak is gondolhatjuk az állítást, de jobban mögé nézve teljesen egyetértek vele. Az, hogy meleg vagyok, az én ügyem. A magánügyem.

Éppen ahogy az is, hogy kinek a képét teszem ki a munkahelyemen. A magánügyem, hogy Becca Prior Tanítványát olvasom a villamoson egyetemre menet, aminek a hátsó borítóján egy hatalmas szivárvány pecsét és abban az egyértelműség jeleként még két férfi ivarjel is látható, hogy Marika néni a piacra menet is értse. A magánügyem, hogy elmesélem-e a barátaimnak egy munka utáni kávé mellett, hogy a Budapest Pride Felvonulás mekkora élmény volt számomra, sőt, a magánügyem, hogy részt veszek-e rajta. A magánügyem, hogy végigsétálok-e a barátom kezét fogva a város főterén vagy nem.

Azért a magánügyem, mert ezek az én döntéseim, és senkitől nem várom el, hogy emiatt bármilyen módon megváltozzon az élete.

Viszont, és amiért megrendezésre kerülnek a Pride fesztiválok világszerte, vagy, bár sokkal kisebb: amiért én reggelente a saját magánügyemből felveszem a szivárványos karkötőt, aminek megvásárlásával a buzilobbit támogattam anyagilag, hordásával pedig lelkiekben, az az, hogy szeretném, ha ez a magánügyem maradhatna.  Mert addig, amíg hangosan, hogy jól halljam, odabuziznak, és elvárják, hogy rosszul érezzem magam, addig nem a magánügyem.  Addig, amíg emberek azért váltanak munkahelyet, mert szexuális irányultságuk miatt hátrány érheti vagy éri őket, addig az nem a magánügyük. Addig, amíg az iskolai erőszak áldozata lehet egy meleg tinédzser, aki még nem is fogadta el magát, és keresi a lehetőségeit, nem lehet magánügyünk. Amíg van olyan meleg, akinek nincs meg a lehetősége arra, hogy teljes értékű életet éljen, csak mert meleg, addig ez nem csak magánügy… Mert ez igazságtalanság…

„Az igazságtalanság közügy.”
Birtalan Balázs

Veszprémi Szisz