Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Melegedő

Melegként a suliban

Coming Out gyorstalpaló IV.

2016. szeptember 01. - Juhász.Gábor

bullies_kids_slideshow_kep.jpg

Az iskola egy remek hely! Miközben elsajátítod a szocializáció alapszabályait, és bepillantást nyersz a kultúra, a tudományok és történelem csodálatos világába, lehetőséged nyílik arra is, hogy akár életre szóló kapcsolatokat teremts a kortársaiddal.

Vagy: az iskola maga a Földi Pokol. Ahol irreális elvárásokkal bombáznak, érdektelen baromságokkal tömik a fejedet, amiknek sosem fogod semmi hasznát venni, emellett pedig ki vagy téve a nálad szebbek és erősebbek állandó terrorjának.

Kinek mi, de azt hiszem, az igazság valahol a kettő közöttt helyezkedik el.

Mint mondtam, az iskola egyik alapkövetelménye, hogy megtanulj beilleszkedni. Csoportban dolgozni, felelősséget vállalni, lehetőleg kérdés nélkül elfogadni a feljebbvalód nézeteit, és megtenni az általa adott utasításokat. (Igen, természetesen az átlag magyar oktatási intézményekről beszélek.)

Mindez már akkor sem könnyű, ha korodnak megfelelően –, direkt lázadsz a rendszer ellen, hát még, ha születésedtől kezdve más vagy, mint amit elvárnak tőled.

Számomra az általános iskola első fele teljesen átlagosan telt. Közepes tanuló voltam, szerettem a rajzot és az irodalmat, utáltam a matekot, a környékbeli gyerkőcökkel együtt bandáztunk suli után, stb. Ez 11-12 éves koromig így is maradt. A számtant ezután sem szerettem meg, ellenben kezdtem egyre nagyobb figyelmet szentelni a srácoknak.

Persze, volt egy angyalarcú kislány, akinek udvaroltam, hiszen mindenki más is ezt tette, ettől függetlenül életem során sosem volt nőkkel kapcsolatos szexuális fantáziám. Egy kósza gondolat sem. A vicces az, amikor az ember ráébred, hogy a többi srác ezzel nem így van.

És akkor kezdődnek a bajok.

Mikor tudatosult bennem, hogy meleg vagyok, akkor elhatároztam azt is, hogy ezt soha, senkinek nem fogom elmondani. Később persze megváltozott a véleményem, de addig még elég hosszú út állt előttem.

A titkolózásnak viszont nem sok hasznát vettem. Mivel sosem érdekelt a sport, és főleg lányokkal barátkoztam, a többi srác ösztönből érezte, hogy valami nem kerek. Az utalgatások és a buzizós beszólások azonban csak a középiskolában tetőztek be igazán. Szerencsére komolyabb fizikai bántalmazásig sosem fajultak a dolgok, a dobálás, a lökdösődés és rugdosódás viszont heti rendszerességgel zajlott.

Mindez csak akkor szűnt meg, amikor az osztály előtt nyíltan felvállaltam, hogy meleg vagyok.

Ez úgy tűnik, mintha ellent mondana a logikának. Pedig, így utólag már minden világos. No de ne szaladjunk ennyire előre!

17 éves koromban mondtam el először, hogy meleg vagyok. Ezt a titkot a két, akkori legjobb barátnőmmel osztottam meg, akik jól fogadták. Utánuk a szüleimet avattam be, akik annyira már nem lelkesedtek, de végül velük is minden jóra fordult. Rajtuk kívül másnak nem is akartam elmondani. Hogy akkor mégis miért fedtem fel magam mindenki előtt, annak egyetlen oka volt: a magány.

A világ minden kincsét megadtam volna azért, hogy végre találkozzak más melegekkel. Mivel akkor még nem volt internetem, az egyetlen járható útnak az bizonyult, ha személyes kapcsolatokon keresztül próbálkozom.

Na de hogyan coming outoljunk egy egész osztály előtt? Nem, nem kell kiállni a tábla elé, és bejelentést tenni (bár aki ehhez érez késztetést, annak hajrá!). Elég az is, ha megtaláljuk a legmegfelelőbb embert, pontosabban az aktuális pletykafészket. Én is így tettem. Másnapra az egész iskola tudta.

Annyit még szeretnék hozzátenni, hogy nem valamelyik budai elitgimibe jártam, hanem egy külvárosi kertészeti szakközépbe. Az osztályomban a lányok voltak többségben, aminek szerepe lehetett a pozitív, illetve inkább semleges fogadtatásban.

Őszinte leszek, a tervem nem vált be, egyetlen meleget sem sikerült így megismernem. Az előbújásomnak viszont két nagyon fontos hozadéka is volt: Az egyik, a hihetetlen szabadságérzet, a másik pedig, hogy a srácok végleg felhagytak a baszogatásommal. Persze továbbra sem lettünk puszipajtások, de valahogy ezzel a lépésemmel sikerült kivívnom a tiszteletüket.

Egészen addig csak egy érzékeny és fura fiú voltam, aki képtelen beilleszkedni a srácoktól elvárt keretek közé. Ennek megfelelően az iskolai hierarchia alján volt a helyem. A coming outommal viszont kiemeltem magam ebből a szerepkörből. Én lettem A meleg, aki nem illik bele az átlag elvárási rendszerbe, se kiköpni, se lenyelni nem tudják, így az iskolai hierarchia berakott az “egyéb” kategóriába. Mint utólag megtudtam, az egyik fiú, aki korábban élen járt a baszogatásomban, azt mondta, nem semmi, hogy ezt így tényleg be mertem vállalni. “Fasza gyerek vagyok.”

Alakulhatott volna ez másként? Természetesen.

Lehetett volna belőle bajom? Lehetett volna.

Ajánlanám másnak is, hogy előbújjon az iskolában?

Ajánlani ajánlanám, mert meggyőződésem, hogy teljes, és lelkileg egészséges életet csak úgy lehet élni, ha az ember felvállalja önmagát.  Mindazonáltal a meleg fiatalnak magának kell felmérnie a helyzetét. Ha úgy érzi, komoly baja származhat belőle, akkor inkább coming out nélkül próbálja meg kibekkelni a suli végéig. Ha viszont egyébként is baszogatják vélt homoszexualitása miatt, akkor azt mondom, sok vesztenivalója nincsen.

Persze mindenféle felkészülés nélkül beleugrani egy ilyen dologba nem szerencsés. A blog Coming out fülén viszont nagyon sok hasznos információra találhattok, ami a segítségetekre lehet.

Az én esetemben a coming out megoldást jelentett a folyamatos testi-lelki bántalmazásra, ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy másnál is biztosan be fog válni. Amit ez ügyben tanácsolni tudok, az az, hogy a zaklatást mindenképp jelezni kell. Az osztályfőnöknek, az iskolapszichológusnak, vagy egy jó fej tanárnak, akiben megbízunk.

Ahogy az a Háttér videójából is kiderül:

“Minden diáknak joga van az iskolában biztonságos, megkülönböztetéstől mentes közegben tanulnia. Ha az iskola ezt nem képes számára biztosítani, megszegi kötelezettségét. Ha a tanárok és az iskola vezetése nem lép fel a zaklatás ellen, jogilag is felelősségre vonhatóak.”

És ez nem csak a meleg tanulókra vonatkozik, hanem mindenkire. Nagyon fontos tudatosítani a fiatalokban, hogy nincsenek egyedül!

Ha segítséget szeretnél kérni az iskolai zaklatással kapcsolatban, akkor fordulj a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz.

 Már külön applikáció is letölthető a bántalmazott fiatalok részére, az UNICEF jóvoltából. 

Kifejezetten LMBT specifikus kérdésekben pedig a Háttér társaság jogsegély szolgálata áll rendelkezésedre. 

Merjünk kiállni önmagunkért, vállaljuk azt, akik vagyunk, és akkor talán az iskola sem lesz számunkra olyan pokoli hely. Mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok mindehhez!

J. Gábor

Előző cikkünk:

Coming Out gyorstalpaló III. - Apa, anya, meleg vagyok!

Következő cikkünk:

Coming Out gyorstalpaló V. - Melegek a munkahelyen

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: 

A bejegyzés trackback címe:

https://amelegedo.blog.hu/api/trackback/id/tr9311667006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Max Harow 2016.09.03. 09:02:52

Szia! Nekem az osztályomnak kb a fele tudja, de ők mag "cikiznek". Nem folyamatosan, hanem néha egy-egy megjegyzést elejtenek. Az osztály másik felével meg nem tudom, hogyan közöljem. (Bár megígértem azoknak, akik tudják, hogy békénhagyok mindenkit). Csak egy baj van: szerelmes vagyok az egyik osztálytársamba, akivel szinte minden óránk közös. Már megmondtam neki, meg azt is, hogy békén fogom hagyni, (mert megkérdeztem tőle, hogy ülünk e egymás mellé egyik órán) de nem válaszolt.

Max Harow 2016.09.03. 09:04:16

Ja, és azt szerettem volna kérdezni, hogy mivel tudnám elérni nála, hogy válaszoljon? (Amúgy sokat segítettek a posztok, dde én nem pont ilyen sorrendben csináltam)

Melegedő 2016.09.03. 13:10:31

@Max Harow: Örülök neki, ha segítségedre voltak a posztok. :)

A kérdéssel kapcsolatban: Ha egy illető nem tisztel meg azzal, hogy válaszol, akkor érdemes átgondolnod, hogy ő vajon megérdemli-e hogy foglalkozz vele. Sajnos megesik, hogy Ámor nyila félretalál, de nem érdemes futni olyan busz után, ami nem akar minket felvenni. Tudom, hogy ez most rosszul érint téged, de hidd el, később még rengeteg olyan személy lesz, akik megérdemlik a szerelmedet. :)
süti beállítások módosítása