A keresztes háborúk idején nagy fejtörést okozott az egyháznak a kereszteslovagok viselkedése. Attól tartottak ugyanis, hogy a vitéz hősök tetteikkel beszennyezhetik az áhított Szent földet. A csatába induló sereget örömlányok csapatai kísérték, hogy némi aprópénzért vigaszt nyújtsanak az otthonuktól távolra vetődött katonáknak. Az előkelőbb urak apródokat tartottak erre a célra. Lovagi esküjükben ugyanis fogadalmat tettek az egyháznak, hogy a hadjárat alatt kezük nem illeti nő testét. Hála az oldalukon harcoló segítőiknek  – akikekkel nem csak ételüket, hanem néha ágyukat is megosztották–, könnyebb volt elkerülniük az esküszegést. A gyakorlat annyira elterjedt volt, hogy 1120-ban az egyház külön zsinatot hívott össze, ítéletet hirdetve a szodómia bűnébe esett lovagok felett.

Ellenségeiket, a törököket sem kellett félteni. Náluk a katonák közt is mindennapos volt a homoszexuális aktus. A szultánt és a nagy urakat a hárem mellett mindig kísérték szép, fiatal fiúk, akik bájaikkal szereztek örömöt a megfáradt vezéreknek.