Budapest Pride 2017 - Élménybeszámoló

2017. július 09. - Juhász.Gábor

721rqrscuw7j12wh1s.jpegFotó: 444.hu

Nos, kedves blogolvasók, szombaton egy igazán rendhagyó felvonulás zajlott Budapesten. Nekem, mint résztvevőnek, az volt a benyomásom, hogy az idei Pride-ot a mesebeli Okos lány szervezte: Szabad is volt, meg nem is, volt is kordon, meg nem is, voltak is ellentüntetők, meg nem is, és így tovább. De most akkor jöjjön egy részletesebb beszámoló azoknak, akik nem tudtak eljönni, meg azoknak, akik utálják a melegfelvonulást, de úgy is mindent elolvasnak, ami azzal kapcsolatos.Aki esetleg lemaradt volna róla, annak most elmondom, hogy a 2017-es Pride-ot az utolsó pillanatig elég nagy bizonytalanság övezte. A rendőrség és a szervezők között ugyanis még a felvonulás napján is zajlott a huzavona arról, hogy legyen kordon, vagy ne legyen. A rendőrség ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy kordonok nélkül nem képes biztosítani a felvonulók biztonságát. A szervezők erről nem voltak meggyőződve, lévén az elmúlt évek tapasztalata is azt bizonyította, hogy pár tucat félkegyelműn kívül senki nem akarja megzavarni a menetet, tavaly pedig még az a pár ember is elmaradt. Szóval a teljes város lebénítását és a felvonulók hermetikus elzárását semmi nem indokolja.

Amikor szombat délután, a párommal és néhány barátunkkal elindultunk, hogy csatlakozzunk a menethez, fogalmunk sem volt arról, mire számítsunk. Én már 2010 óta rendszeresen járok felvonulni, szóval van némi rutinom, de abban biztos voltam, hogy most olyan lesz, ami eddig még nem volt. Szokatlan volt, hogy még az érkezésünk pillanatában sem tudtuk, hová is fogunk pár óra múlva megérkezni, elvégre idén nem tették közzé az útvonalat. Nem is volt mit közzé tenni, hiszen csak az volt biztos, hogy nem abban a ketrecben fogunk masírozni, amit a rendőrség gondosan kialakított számunkra.

Az Arany János utcai metrómegálló felől érkeztünk, és a Vértanúk terénél lévő beengedőpontnál terveztünk bejutni a Kossuth térre. Ahogy a Szabadság téren mentünk keresztül, láttunk egy húsz fős, fekete ruhás társaságot, akik gyaníthatóan nem piknikezni jöttek ki. Látszott, hogy bármire is készüljenek a továbbiakban, most még csak bemelegítenek, úgyhogy szépen elsétáltunk mellettük. A beengedőkapunál is volt egy kisebb csoport, nagyjából nyolc ember, akik buziztak és sorosoztak egy kicsit, miközben a fejük felett lóbáltak kettő darab melegellenes transzparenst. Tekintve, hogy ötven rohamrendőr sorakozott mellettünk teljes harci díszben, ők sem jelentettek túl nagy veszélyforrást.

721sm6ebo2e5132mms.jpegFotó: 444.hu

A beléptetőkapun percek alatt átjutottunk (az előző években volt, hogy negyedórát álltunk sorba). Rutinellenőrzésként megnézték a táskánkat, bele kellett innunk a vizünkbe, aztán mehettünk tovább. A legnagyobb fenyegetést a fejünk felett gomolygó felhők jelentették ránk, ugyanis mindannyian elfelejtettünk ernyőt hozni, de ahogy a színpadhoz értünk, már szikrázó napsütés fogadott bennünket. Itt aztán még egy órán keresztül álltunk a tűző napon, úgyhogy visszasírtuk a felhőket.

Meghallgattuk Schilling Árpád beszédét. Schilling támogatásáról biztosította a megjelenteket, majd sorra vette azokat, akiket a jelenlegi kormányzat ellehetetlenít vagy cserben hagy. Nem volt rossz beszéd, de nekem a vége felé már baromi hosszadalmasnak tűnt (nem csoda, hiszen elég sokan nyögik a Fidesz-KDNP-t ebben az országban). Mondtam a többieknek, hogy ebből feleennyi is elég lett volna, de a párom felhívta a figyelmemet, hogy itt nagyon sokan vannak olyanok, akik csak a buli kedvéért jöttek ki, és egyébként nem igazán foglalkoznak a politikával. Szóval nem baj, ha ők is hallanak olyan dolgokról, amik nem csak a melegeket érintik ebben az országban. 

17759600_82dd9adbe6be4f598ce6ec9c737fc52e_wm.jpgFotó: index.hu

A leszbikus lány anyukájának beszédéről sajnos lemaradtunk, mivel amint elhagytuk a színpad közvetlen közelét, már semmit nem lehetett hallani az elhangzottakból. A hangosítással már az előző években is voltak problémák, szóval ez nem volt túl meglepő. Még el akartunk jutni a transz csoporthoz, amikor egyszercsak azt vettük észre, hogy elkezdtünk sodródni. Itt volt bennünk némi bizonytalanság, mivel nem tudtuk, hogy most tényleg megyünk, vagy a tömeg csak magától indult el. És ha elindultunk, akkor végül is hová megyünk?

Sajnos általánosan elmondható, hogy a felvonulók jelentős része semmilyen tájékoztatást nem kapott a szervezőktől. Sem arról, hogy merre tartunk, sem arról, hogy mi okból. Bár a láthatósági mellényes menetkísérők készségesen válaszoltak a kérdésekre,  volt csoport, akik még a Lánchídon átvonulva is azon értetlenkedtek, hogy “akkor most hogy fogunk megérkezni a Hősök terére?”. A menet ugyanis csak a Deák Ferenc térig követte a forgatókönyvet, utána azonban az Andrássy helyett a József Attila út felé vettük az irányt, és a Lánchídon át a Várkert Bazárig vonultunk.


A Meleg Szemmel videója a 2017-es Pride-ról.

Mivel a Pride az előző tíz évben gyakorlatilag teljesen el volt vágva a város többi részétől, számomra is merőben szokatlan élmény volt, hogy az út mentén emberek állnak, fotóznak, integetnek, táncolnak. Látszott rajtuk, hogy ők se nagyon számítottak a mi megjelenésünkre, de a fesztiválhangulat nagyon hamar rájuk ragadt. Részvevőként egyetlen egy bántó megnyilvánulást sem tapasztaltam a “kívülállók” részéről. Így egy kicsit tényleg olyan érzés volt, mintha egy normális országban élnénk, ahol ez az egész buzi-nem buzi kérdéskör senkit nem érdekel. Sőt, a szombati nap után egyre inkább az az érzésem, hogy leginkább csak a vezetőink igyekeznek a polgárokba sulykolni az ellentéteket.

721efyt2dwzbrlivs.jpegFotó: 444.hu 

Szóval a Pride szépen lement, nagy volt a hőség, nagy volt a tömeg, rengeteg volt a színes és érdekes figura. A menetben rengeteg hetero párt láttam, többen kisgyerekkel együtt vonultak. Persze, a több ezer ember közül idén is volt 1-2 olyan arc, aki némi segédanyaggal alapozott a hangulatra, és látszott rajtuk, hogy eléggé szét vannak csapva. Bízom benne, hogy a tömeg ellenére a médiának sikerült őket megtalálnia. Szomorú lennék, ha idén lejárató anyag nélkül maradnának. 

Arról már csak hazaérve értesültem, hogy volt pár ellentüntető, akik meg akarták zavarni a menetet. Kedvencem ez a horogkeresztes tetkós, náci páros volt:  

Videó: index.hu 

Remélem, sikerült magukat túltenni a csalódottságukon, hogy nem sikerült velünk vonulniuk, és miután hazatértek, azért csak kiverték egymásnak. A másik incidens a Lánchíd lábánál történt, ahol páran egy “Mi vagyunk a kordon” feliratú molinóval akarták útját állni a Pride-nak. Őket azonban a rendőrök még azelőtt eltakarították, hogy a felvonulók odaértek volna.

721zvk5vxm26uykes.jpegFotó: 444.hu 

Szeretném, ha mindenki megnézné magának a fenti képen szereplő harminc, büszke embert. Mert ez a harminc ember az, akik miatt minden évben, rengeteg pénzből le kell zárni a várost. Akiket hiába ismer arcról és névrő a rendőrség, mégsem őket kordonozzák körbe, hanem azt a többezres, békés tömeget, akik az egyenlőségért és a szabadságért tüntetnek.

image.jpgFotó: hvg.hu

Az idei egy rendhagyó, pontosabban szólva, “kordonhagyó” Pride volt. A szervezőknek ezúton is szeretnék gratulálni a bátorságukért, a kitartásukért és az elkötelezettségükért, amiért tíz év után (!) végre kivezették a felvonulókat a karanténból. Tényleg le a kalappal, büszke vagyok rátok! Bízom benne, hogy jövőre már a rendőrség is hajlandó lesz belátni, hogy felesleges a teljes lezárás, és a fesztivál végre ismét Budapest vérkeringésének része lehet. 

Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt a menet végén betereltek mindenkit a föld alá, hogy külön metrószerelvényekkel “menekítsenek ki” bennünket. Ehhez képest valami elképesztően felszabadító élmény volt, hogy a Várkert Bazárnál mindenki egyszerűen csak szétszéledt, és elvegyült a városi tömegben. Hazafelé sétálva mosolyra húzódott a szám, amikor itt-ott felbukkant egy kis szívárványos zászló vagy Pride-os kitűző a forgatagban. És boldog voltam, mert tudtam, hogy a mai nappal megint egy kicsit közelebb kerültünk ahhoz, hogy egy elfogadóbb országban élhessünk. 

____________________________

J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com 

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on:

A bejegyzés trackback címe:

http://amelegedo.blog.hu/api/trackback/id/tr2012651807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Cserney Kornél 2017.07.11. 11:49:25

sajnálom hogy a nácik nem tudtak bejutni közétek valamint hogy az ellentüntetőket feloszlatták,pedig szét verhették volna az egész bandát.