Sokáig gondolkodtam, mit lehetne írni a Pride hetére, és bevallom, mindent elcsépeltnek vagy túlzónak találtam.
Már mindent leírtak a témában, és sokan, sok helyen vitatkoztak a melegfelvonulás létjogosultságáról, valamint arról is, hogy kellenek-e kordonok vagy sem.
Most csak annyit szeretnék, hogy aki vacillál azon, kimenjen-e, vigye-e a gyereket, menjen-e tojást dobálni, vagy bekiabálni a köcsögöknek, az inkább gondolkozzon el egy pillanatra, ő vajon szeretne-e egy olyan világban élni, ahol azokat, akik nem férnek bele abba a bizonyos dobozba, arra kényszerítik, hogy feladják magukat és megfeleljenek mások elvárásainak.
Ezért megkérdeztem azokat, akik elmennek, vagy már többször is voltak a Pride-on, hogy miért kell, miért jó, és nekik miről szól ez a felvonulás.
Múlt héten Németországban is elsöprő többséggel fogadták el a házassági egyenlőség törvényét, és mostantól már örökbe is fogadhatnak a melegpárok. Kicsit úgy érzem, itthon, ha nem is visszafelé lépkedünk – csak remélni merem, hogy valóban nem –, de egy helyben topogunk, és még mindig olyan alapvetéseken vitatkozunk, minthogy minden ember egyforma jogokkal rendelkezik, senki sem több vagy jobb a másiknál, pláne nem szexuális preferenciái vagy nemi identitása okán.
Idén először, a pártpolitika is belépett a melegek saját cirkuszának porondjára, hisz a jövő évi választások kapcsán a friss politikai erők végre rájöttek, hogy itt nemcsak arról a pár buziról van szó, akiket senki sem számol sehova, hanem a családjukról, a barátaikról; azokról az értelmes és érző emberekről, akiknél a mérleg nyelve talán pont a melegkérdés miatt fog elmozdulni valamelyik irányba. Még nem tudom, örüljek vagy sem, még nem tudom, ettől jobb vagy rosszabb lesz-e a helyzet, de ahogy a homofóbia alapja is az ismeretlentől való félelem, így az én fóbiám is abban gyökerezik, hogy rettegek a sok hülyétől, akik majd az ellenoldalon kardoskodnak bigott, idejétmúlt, szűk látókörű véleményeikkel.
Beszéljenek most helyettem azok, akik kiállnak magukért, vagy másokért:
Fiatal, meleg férfi
1) Számomra azért fontos a Pride, mert felhívja az emberek figyelmét arra, hogy létezünk, vagyunk. Azon az egyetlen napon a tömegben, teljesen elfogadott hogy megfogja az ember a párja kezét, esetleg megöleli, megcsókolja, mindenféle rossz
szó, csúnya nézés, vagy beszólás nélkül. (Eltekintve a bekiabálásoktól).
2) Nem vagyunk egyenlőek, nem járnak ugyanazok a jogok/lehetőségek, mint egy heteroszexuális párnak, és ez nonszensz.
3) Az egésznek van egy jó hangulata, remek lehetőség a szórakozásra, felszabadultan lehetsz olyan emberek között, akik teljes mértékben megértenek téged, és el is fogadnak.
4) Az emberek szemléletének megváltoztatása is fontos. Talán a tömeg láttán átgondolják, hogy teljesen átlagos emberek a felvonulók. Persze, vannak provokátorok, de az nem a többséget képviseli. Ha 2-3 ember elgondolkodik a melegek helyzetén, vagy a saját véleménye pozitívabb irányba változik a melegekről, akkor már megérte.
Középkorú, hetero nő
Azért van rá szükség, mert a legtöbb meleg rejtőzködni kényszerül. Itt önmaga lehet. Jó, hogy vidám hangulatban telik. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a melegek is köztünk élnek. A melegek számára talán azért fontos, mert végre nem ők vannak kisebbségben.
Másik kedvencem, hogy mindegy mit csinálnak, csak a négy fal között tegyék... Igen, a szexualitás megélése, a kapcsolat intim része valóban négy fal közé való. Hetero és meleg pároknál is. De az, hogy valaki egy azonos neművel él monogám kapcsolatban, arról jó lenne beszélni. Hogy a hűség, az elkötelezettség, a kölcsönös felelősségvállalás nem szexuális orientáció kérdése. A melegek köztünk élnek, ha tetszik, ha nem. Talán érdemes lenne összeszámolni, hogy életem során hány meleggel találkoztam, tekintve az iskolát, sportkört, szakköröket és egyéb alkalmakat. Nem tudok bárkiről is, aki meleg lett volna, de nem azért, mert nem volt az, hanem mert nem mondta el. Félelmetes belegondolni is, hogy valaki évekig– évtizedekig őrzi a titkát... Azért, mert fél... Azon vagyok, hogy ne féljen…
Középkorú, meleg férfi
Úgy gondolom, hogy a melegek ugyanolyan emberek, mint bármelyik hetero, és miért ne mutassuk meg a világnak, hogy mi is létezünk? Ne bújjunk el, mert rejtőzködni nem jó. A Pride nagyon jó alkalom erre. Én tavaly voltam első alkalommal a felvonuláson, és nagyon jó véleményem van róla. Mindenki vidám, felszabadult volt. Természetesen idén is megyek, csak még nem tudom, kivel… :)
Fiatal, demiszexuális
Azért van rá szükség, mert egy nem látható valamiről elvont gondolatok alapján nem fognak fel az emberek semmit. Ezért lehet uszítani a melegek ellen. Nem tudják, lényegében mi mindenről van szó....
A "normális" az a tömegnek, amit megszokott. Ha eleget látják, előbb-utóbb megszokják. Azért zavarja őket, ha valaki meleg, mert szokatlan nekik, ismeretlen. Mert nem a napi rutinjuk része, hogy valaki meleg vagy cisz, transz vagy bármi más, és nem kellene erről semmit gondolni, egyszerűen csak elfogadni.
Fiatal, meleg férfi
Szerintem azért fontos kimenni a Pride-ra, mert az emberek nem érzékelik, hogy vannak körülöttük melegek, hogy sokan vannak, és hogy nem is annyira mások. A Pride lényege az, hogy megmutassuk, mi is itt vagyunk. Illetve nagyon sok előbújás előtt állónak ad erőt az, ha látja, mennyien vannak még.
Nekem is rengeteget segített, amikor felvételeket láttam a Pride-ról, és rájöttem, hogy mindenki tök normális, boldog, és jól szórakozik.
Most meg azért megyek ki, mert egy jó buli! :)
Fiatal, hetero nő
Szerintem azért van szükség rá, amit Isak mondott Sananak (A SKAM című norvég sorozat két főszereplője. Egy muszlim lány és egy meleg fiú. a szerk.):
“Muszáj a hülye kérdésekre századjára is válaszolni, különben az emberek kitalálnak maguknak egy választ, és az sosem pozitív, ha egy számukra ismeretlen dologról van szó.”
És a kérdésükre a válasz az a rengeteg, NORMÁLIS, vonuló ember. Akik ugyanolyanok, mint ők. Csak épp vonulnak. Mert kiállnak magukért. Már aki megteheti. A Pride azt jelenti az LMBT+ közösség tagjainak, hogy ezen a napon megtehetik azt, amit az év többi napján nem. De vannak olyanok, akik például a munkahelyük elvesztésének félelme miatt még ezen a napon sem lehetnek szabadok. Én “helyettük” vonulok! Mert muszáj megértetni a csak a tömegre figyelő emberekkel, hogy ugyanannyira különbözünk, mint amennyire egyformák vagyunk. Annyira, hogy egy hetero akár helyettesíthet is egy meleget, vagy fordítva... hisz ember-ember.
Fiatal, meleg férfi
Én az idén tervezek kimenni először, de hogy miért?
1) Mert van kivel.
2) Hatalmas szórakozás lehet. Egy barátom azt mondta, a belgiumi például egy igazi fieszta!
3) Mert még én magam sem hiszem el, hogy rajtam kívül is vannak melegek, és egy ekkora tömeg engem is ráébreszt, hogy mégsem vagyok egyedül.4) A barátságaim egyik szimbóluma, ha elkísérnek. Erős támogatást ad, és azt az érzést, hogy valóban elfogadnak.
Fiatal, Brüsszelben élő melegaktivista
Ma Magyarországon a Pride tüntetés.
Felhívjuk a figyelmet a problémákra. És pont azért kell Pride, mert sokan azt mondják, hogy már nincs is probléma, a melegeknek minden joguk megvan.
De biztos ez? Bátran fordulhat a meleg a rendőrséghez, ha megfenyegetik vagy fizikailag bántalmazzák a mássága miatt?
A lakáskeresésnél a két fiatal lány, akik egyszobás lakást keresnek, elmondhatják a tulajnak, hogy ők nem csak ismerősök?
Hogyan kössön szerződést az a férfi, akinek az irataiban az szerepel, hogy ő egy nő?
Ma az emberek többsége nem fél attól, hogy a buszon melléjük ül egy katolikus, vagy a szomszédja egy evangélikus család lesz. Pedig ez sem volt mindig így. Miért ne lehetne, hogy egy napon senkit ne érdekeljen, ha két férfi megfogja egymást kezét mondjuk Kecskemét főterén?!
Azért kell egy hét Pride, hogy beszélhessünk sok ember mindennapi problémájáról. Hogy legyen egy nap, amikor talán téma lesz az egész országban: rendben van-e, hogy valakit csak másodrangú állampolgárnak tekintünk? Miért gondoljuk azt, hogy valakinek születésénél fogva osztályrésze a szégyen és a rejtőzködés?!
Beszéljünk ezekről! Ne seperjük a szőnyeg alá a problémákat! Nem kell szégyenkezni!
Fiatal, meleg férfi:
Én azért megyek ki, mert még nem voltam. Ugyan a munkámban, a családom, a barátaim körében magamon keresztül próbálom elfogadtatni a melegtársadalmat, de végeredményben az az igazi, ha teszek is érte! Úgy, hogy magamat felvállalva, mindenki előtt megmutatom, semmiben sem különbözök senkitől.
Elsősorban magam miatt.
Másodsorban azért, hogy a barátaim, a családom, a haverok lássák, valóban nem kell tartani semmitől, boldog vagyok a bőrömben, és így vagyok boldog! Ettől ők is azok lesznek, megnyszanak. Remélhetőleg. Tehát másodsorban miattuk.
Harmadrészt ezért a csapatért. Mert ez a közösség nagyon sok dologban hatott rám, pozitív értelemben. Nem szívesen hagynám cserben.
Fiatal, transzszexuális
Nekem ez lesz az első Pride-om, és azért megyek ki, hogy egy számomra lenyűgöző közösséggel együtt ünnepeljek, és hogy megmutassuk az embereknek, hogy mi is itt vagyunk, létezünk, és nem akarunk egy olyan világban élni, ahol bujkálni kell, és ahol nem fogadnak el minket úgy, ahogy vagyunk; hogy semmi baj nincs velünk, egyszerűen csak mind különbözünk; hogy nem akarjuk elrontani a világot, vagy bárkit megfertőzni, egyszerűen csak szeretni akarunk; boldogok lenni; egyszerűen önmagunk akarunk lenni az identitásunknak megfelelően, és ugyanolyan szabadon élni, mint bárki más.
Fiatal, meleg férfi:
Tavaly voltam először, természetesen a hetero barátaimmal. Mi az, amit én láttam és megfogott? Semmi extra. Mosolygó arcokat, akik két órára önmaguk lehettek. Számomra ez a Pride :) Na meg kiállni az emberi jogokért
Fiatal, meleg férfi:
Én azért megyek ki, mert nyilvánosan foghatom a párom kezét és hatalmas buli.
Fiatal, meleg férfi
Bár egy korábbi eseménytől elhatárolódva (Egy olyan előadó szerepeltetése a Pride-on, ami nagy vihart kavart melegberkekeben. a szerk) nem terveztünk kimenni a párommal, de a heteroszexuális barátaink nagy része jelezte, hogy ők bizony velünk szeretnének vonulni. Úgy éreztük, többet teszünk a melegek elfogadásáért, ha igenis kimegyünk, mintha görcsösen ragaszkodva az elveinkhez otthon maradunk.
Középkorú, meleg férfi
Általános iskolás lehettem, amikor azt kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben velem. Ugyanis nem tudtam beilleszkedni a környezetembe. Bármennyire is próbáltam, engem más dolgok érdekeltek. Más zenéket hallgattam, más dolgok foglalkoztattak, más dolgokért lelkesedtem Nehéz ezt megfogalmazni, de valahogy kívülállóként szemléltem a világot. Nem akartam fiúkkal lógni, persze csajokkal sem. Nem találtam a helyem. Vágytam valamire, de magam sem tudtam, mire igazán. Görcsösen próbáltam idomulni a többiekhez, akik persze ettől még elutasítóbbak lettek. Bármit megtettem volna, csak ne mondják rám még egyszer, hogy buzi. Még azok az emberek is, akik szívből szerettek, megpróbáltak elfojtani. Ne nézd! Ne hallgasd! Ne olvasd! Ne vedd fel!
Hihetetlenül magányos voltam, így logikus volt a gondolat: biztos a Plútóról jöttem. Talán gimi elsős lehettem, amikor összeállt végre a kép: Meleg vagyok.
Ezért önkéntesnek jelentkeztem a Pride-ra. Semmi világmegváltó szándék, csak a kíváncsiság. Titkon abban reménykedhettem, hogy majd ott bepasizok. Én lehettem a legfiatalabb az önkéntesek között. És hirtelen jött a felismerés, hogy itt mindenki a Plútóról jött!
Félszavakból megértettük egymást, talán már pillantásokból is. Persze kiderült, hogy azok a zenék, amiket senki nem hallgatott a suliban, egytől egyig zubi himnuszok. Talán kicsit meg is voltam bántódva, hogy oda az egyediségem. Mindenki kedves volt is nyitott, mindenki törekedett a legjobb munkát végezni. Olyan érzés volt, mint amikor eltévedsz külföldön, és több óra bolyongás után egyszer csak magyar beszédet hallasz. A Pride-on mindenki laza, nincs feszkó, utálkozás, tolongás. Pont az ellentéte annak, amiért olyan élhetetlen ez az ország. Mindenki türelmes, mert végre hazamegyünk mi mind, akik a Plútóról származunk. Nekünk ez a másfél óra az ünnep, amikor félretesszük a napi problémákat, lerakjuk a gondokat, elengedünk mindent, és csak egymásnak örülünk. Olyanok lehetünk, amilyenek mindig is szeretnénk.
És évről évre egyre többen és többen. Fiatalok, akiknek már nem kell azt érezniük, hogy kívülállók lennének. Nekik már ez a természetes. És érzem, lassan megfordul a világ. Azok az emberek, akik többnek érezték magukat mert lebuziztak, lassan ők kerülnek kisebbségbe, és eljön az idő, amikor őket nem fogja már érteni senki.
Fiatal, hetero férfi
Évek óta kiállok szűkebb környezetemben az LMBTQ+ közösség elfogadásáért, és évek óta terveztem hogy elmegyek a felvonulásra. Mégis, hol nyaralás, hol család miatt ez mindig elmaradt. Őszintén, már szégyellem magam azért, hogy nem voltam része egyszer sem az utcán vonuló, ünneplő tömegnek.
Azt gondolom, hogy az egyenlő jogokért de elsősorban a társadalmi elfogadásért a legtöbbet mi, a hetero többség tehetünk, mert azzal hogy megmutatjuk magunkat láthatóvá tesszük a nyitott csendes támogatók, elfogadók tömegét. Megmutatjuk, hogy a Pride nem a melegek ügye, hanem mindannyiunk ügye. Minden olyan ember ügye, aki egy olyan világban szeretne élni, ahol a kollégiumi szobatársa nem fél coming outolni, ahol egy középiskolásnak nem kell a barátai előtt szégyenkeznie. Hogy ha majd a mi gyermekeink néznek szembe saját "másságukkal", akkor az önelfogadást ne nehezítse társadalmi bélyeg, ítélet, sőt, fel se merüljön, hogy ez ítélkezni való dolog.
A szólásszabadság nem az újságíró ügye, a vallásszabadság nem a pap ügye, a faji előítélet nem a kisebbség ügye. Az LMBTQ+ mozgalom és a Pride nem a melegek ügye. Mindenkinké, aki ehhez az országhoz tartozik.
Én ezért megyek ki a Pridera.
Középkorú, hetero nő
És végül a saját véleményem:
Ha pár évtizeddel korábban születtem volna, akkor nem lett volna választásom. Az egyetlen lehetőség, hogy férjhez menjek, ha lehet, akkor jól, és gyerekeket szüljek. Még azt sem dönthettem volna el, hogy mennyit. Akkoriban még munkát sem vállalhattam volna, csak azt, hogy háztartásbeli leszek, és a családomnak élek. Ami csodálatos hivatás, de csak akkor, ha én választhatom. Akkoriban azért mentem volna az utcára, hogy szavazhassak, egyetemre mehessek, hogy mint nőt, ne alacsonyabb rendűként kezeljenek.
Most pedig azért megyek az utcára – bár nem tüntetni, hanem felvonulni –, hogy a gyerekeimnek már ne kelljen attól félniük, nem szerethetnek szabadon. Mert nem számít, kit szeretnek, csak az a lényeg, hogy boldogok legyenek. És az ő boldogságuk nem vesz el senkitől semmit. Így másoknak sincs joguk, hogy korlátozzák más emberek boldogságát.
Aki gyűlölködni akar, annak azt tudom tanácsolni, amit a melegeknek szoktak: CSINÁLJA A NÉGY FAL KÖZÖTT!
Köszönöm a segítséget a Melegedő közösség tagjainak!
____________________________
Becca Prior - Író, blogger
Email: hello@melegedo.com
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: