A vidéki és a városi élet örök és kibékíthetetlen ellentétét senkinek nem kell bemutatni. Ez a helyzet gyakorlatilag azóta fennáll, hogy valaki kitalálta: állattartás és földtúrás helyett inkább műkörömépítéssel szeretne foglalkozni. Aztán rájött, hogy i.e. 9000-et írunk, és inkább elment kovácsnak. A lényeg, hogy az első nagyobb települések megjelenésétől számítva, városlakónak lenni egyfajta életstílust is jelentett, és ez az elmúlt pár ezer évben semmit sem változott.
A legszembeötlőbb különbségek vidék és város között bárki számára felfedezhetőek. Ha viszont az ember ráadásként homoszexuális is, akkor a városhatár átlépése felér egy időutazással. Sok meleg számára ez a határvonal nem csak térben létezik: elválasztja az “életet” a “vegetációtól”, a hazugságot az igazságtól, a kilátástalanságot a lehetőségek végtelen tárházától.
De miért van ez így? Hogyan alakult ki, és várhatunk-e bármiféle változást? A cikk további részében ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni.
Amikor még Budapesten laktam, volt egy remek szórakozásom: néztem ki a villamos/busz ablakán, és ránézésre kategorizáltam a járókelőket, szexualitásuk alapján. Csak utaztam a Nagykörúton, és “Buzi, buzi, ez is buzi, határeset, hetero, stb.” Mióta viszont vidéken lakom, ilyesmire nincs lehetőségem. És nem csak azért, mert itt se busz nincs, se villamos. Akkor talán itt kevesebb lenne a meleg? Szó sincs róla! Mindössze arról van szó, hogy vidéken az emberek teljesen másként viselkednek.
A névtelen tömeg ápol és eltakar. Nyilván te is sokkal többet engedsz meg magadnak, ha olyan emberek vesznek körbe, akikkel jó eséllyel soha többé nem fogsz találkozni, mint azok közt, akik még azt is számon tartják, melyik nap nyírtad le otthon a füvet. Ez a dolog egyik fele. A másik, hogy a városi közösség sokkal elfogadóbb és megengedőbb. Vagy csak simán érdektelenebb. De miért van ez így?
Ha sok emberrel élsz együtt (teszem azt, 4-500 ezerrel) akkor hasznos tulajdonság lehet a tolerancia. Fontos, hogy a tolerancia nem azt jelenti, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen, hanem azt, hogy nem rúgom le a villamosról, csak azért, mert zokni-szandál kombóban szállt fel. Ha ezzel a mentalitással nem tudsz azonosulni, akkor leköltözhetsz egy tanyára, vagy lehetsz te a bolond öregasszony, aki folyton magában puffog a busz hátuljában. Mivel a legtöbben inkább az első opciót választják, így a városlakók többségéről elmondható, hogy toleránsabbak az országos átlagnál.
Ehhez hozzátartozik még a nyitottság és az új dolgokhoz való pozitív hozzáállás. Ha te vagy a faluban az egyetlen fafül-bizgentyű gyártó kisiparos, akkor vidáman lehúzhatsz anélkül egy életet, hogy bármin változtatnod kellene. Ha viszont minden utcára jut két fafül-bizgentyű gyártó, akkor rá vagy kényszerülve, hogy te legyél a legjobb, a legtrendibb, a legszexibb és így tovább. Mivel a városlakók jelentős hányada szolgáltatásból él, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy konzervatív és maradi legyen. Akinek ez nem tetszik, még mindig leköltözhet egy tanyára.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy vidéken nincsenek nyitott gondolkodású és toleráns emberek, hiszen jómagam is ismerek ilyeneket. Csupán arról van szó, hogy a kisebb, zártabb közösségek, akiket kevésbé érint a világ lendülete, másként reagálnak a szokatlan, ismeretlen dolgokra. Gondolok itt például a homoszexualitásra. És ez a világ minden országára igaz, Kambodzsától Izlandig. Országonként persze eltér a társadalom általános toleranciaszintje, de az biztos, hogy nyitottság terén mindig a városlakók javára billen ki a mérleg nyelve.
Hogy milyen vidéken élni melegként, arról már bővebben írtunk itt és itt, szóval ebbe a részébe nem mennék bele nagyon. Inkább abba szeretnék bepillantást engedni, hogy milyen érzés egy vidéki meleg számára, ha először látogat fel a városba (és itt város alatt most Budapestet értem, mivel csak itt van számottevő homoszexuális kultúra). Nagyon fontos megérteni, hogy a különbség nem az, hogy a vidéki élet rossz, a városi élet pedig jó. A különbség az, hogy vidéki élet nincs, városi pedig van. Mert oké, az is egyfajta élet, hogy lélegzel, eszel, alszol, dolgozol, de ha közben örök kívülálló vagy, és nincs egyetlen ember sem, aki át tudná érezni a helyzetedet, akkor akár egy cserép muskátli is lehetnél. Márpedig minél kisebb egy közösség, annál kisebb az esély arra is, hogy hasonszőrű embereket ismerhess meg.
Szögezzük le ismét: melegek mindenhol élnek, de meleg élet csak Budapesten van. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt egy kedves ismerősöm remekül összefoglalta:
“Én akkor érzem leginkább, hogy burokban élek, amikor elhagyom Pest határát. Sokszor, amikor külföldi ismerőseim megkérdezik, hogy "milyen itthon melegként?", gyakran rávágom, hogy "nem rossz" vagy "lehetne rosszabb is". Aztán elgondolkodom, hogy miből is áll egy hetem:
- Dolgozom a munkahelyemen, ahol mindenki tudja rólam, és szintén sok a csapatjátékos (a főnökök soraiban is) és mindenki természetesen kezeli.
- Találkozom a barátaimmal, akik vagy LMBTQ csoportból valók, vagy annyira liberálisak és nyitottak, hogy ez a dolog nekik teljesen természetes.
- Beülünk meginni valamit egy melegkávézóba vagy egy melegbarát étterembe.
- Bulizunk egy melegbárban, vagy épp ahol az aktuális melegbuli van.
- Sportolok az egyik melegbarát sportegyesületnél.
De, ha elhagyom Budapestet, ezek közül egyik sincs meg, és úgy érzem magam, mintha valami idegen lennék. Nagyjából olyan, mint 89' előtt Nyugat-Berlinben élni.”
Mint mondtam, ez a fajta “városi meleg burok” szinte minden országban megvan, csak az a kérdés, hogy a burkon kívül a társadalom mennyire hagyja élni a homoszexuálisokat. És itt most nyilván nem arra kell gondolni, hogy minden zsákfaluban szervezzünk Pride-ot, hogy a buziknak jó legyen, hanem arra, hogy a közösség ne vesse ki magából az egyént, csak azért mert kiderült róla a mássága. A vidéken élő melegek teljesen tisztában vannak a helyzetükkel, ezért nincsenek nagy elvárásaik. Nem kell a templom és a községháza mellé melegbárt nyitni. Egy homoszexuális számára az is bőségesen elegendő, hogyha fel tudja vállalni másságát a saját közösségén belül. Azért, mert ő nem akar műkörömépítő lenni a Nagykörúton, hanem állattartásban és földművelésben szeretné kiélni magát. A melegbuliért és melegbarát edzőteremért meg majd házhoz megy.
____________________________
J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: