Az idei Valentin-napon több program közül is válogathattak maguknak a szerelmespárok. A felcsúti kisvasút mellet a Fővárosi Állat- és Növénykert is készült az ünnepre: a szerelmeseknek egy jegy ingyen járt, ha párjukat megcsókolták a bejáratnál. Az állatkert szóvivője arra a kérdésre, hogy azonos nemű pároknak is jár-e a kedvezmény, azt válaszolta:

"Nem teszünk különbséget. Ha két ember szerelmespárnak vallja magát, és csókot vált a bejáratnál, akkor élhet a kedvezménnyel.”

Emlékszem, amikor még az első párkapcsolatomról beszélgettem a barátaimmal, egyikőjük egy idő után kifakadt: “Baszki, ti ugyanolyanok vagyok, mint a heterók!” Azóta a médiában is egyre többet szerepelnek meleg párok – legyen szó filmekről, sorozatokról vagy vetélkedőkről –, így a legtöbb ember számára világos, hogy nem is különbözünk tőlük annyira, mint ahogy azt egyesek szeretnék elhitetni.

A szerelem nem nézi a nemeket. Ez szép dolog, ettől függetlenül mégis vannak különbségek, amik főleg abból fakadnak, hogy a pároknak másfajta problémákkal kell szembenézniük. A mai cikkben azt fogjuk megnézni, mik a legfőbb különbségek homo és hetero kapcsolatok között; mely dolgok működnek jobban, rosszabbul, illetve hogy vannak-e olyan praktikák, szokások, amiket érdemes lenne eltanulnunk egymástól.

Kezdjük a heterókkal

A heterók elég nagy előnnyel indulnak, mivel számukra adva van egy több évszázados minta, ami alapján viszonylag könnyű eligazodni:

(férfi+nő)*házasság = gyerek

Nem tűnik túl bonyolultnak, pedig a családalapítás, majd annak fenntartása baromira nem egyszerű történet. Bár az alapok nem változtak, pályafutása során rengeteg átalakuláson ment keresztül a hetero kapcsolati minta. Például, csupán pár évtizedes újítás, hogy nem árt, ha a házastársak szeretik is egymást, holott korábban ez egyáltalán nem volt elvárás.Társadalmilag ma már az is elfogadott, ha a pár házasság nélkül vállal gyereket, a korábban tabunak számító válás pedig mindennapossá vált.

Most ne menjünk bele a házasélet és a gyereknevelés rejtelmeibe, maradjunk csak a mezei párkapcsolatoknál. Mint már mondtam, a hetero szerelmespárok nagy előnye, hogy rengeteg hagyomány és minta áll rendelkezésükre, amik közül ők döntik el, akarják-e használni őket, vagy sem. Már egészen az ismerkedéstől kezdve megvannak a klasszikus szerepek, mindkét fél pontosan tudja, mi a “dolga”, és ha elkötelezik magukat egymás mellett, kész életpályamodell várja őket, amit az állam a maga módján igyekszik is támogatni. Ez így egyben, komoly hátteret ad. Magabiztosságot meríthetsz abból, hogyha tartod magad a játékszabályokhoz, akkor nagyot nem veszíthetsz. Csupán a megfelelő partnert kell hozzá megtalálnod.

Mindez baromi jól hangzik, a heteroszexuális olvasók viszont joggal mondhatják, hogy ebben a rendszerben rengeteg a láthatatlan buktató. Hiába a szép hagyományok, ha egyszer véletlenül rossz döntést hozol, akár az egész addigi életed mehet a levesbe. Erre később még visszatérünk.

Most lássuk a melegeket

Bár a homoszexualitás kezdetektől jelen van az emberiség életében, hagyományrendszer mégsem épült ki rá. A világtörténelem során voltak ugyan próbálkozások, mégsem bizonyultak tartósnak. Ahogy azt a homoszexualitás evolúciójáról szóló cikkünkben már megírtuk, a meleg egyedek nagyon fontos szerepet töltöttek be az ősközösségek életében. Mivel nem szaporodtak, így nem folytak bele a hierarchiáért vívott harcokba, ugyanakkor mind a vadászatban, mind az utódok védelmen és gondozásában aktívan részt vettek. (Ez a jelenség a mai napig remekül megfigyelhető csoportban élő állatoknál, pl.: farkasok, oroszlánok, stb.)

Aztán, ahogy az emberiség fejlődni kezdett, és megjelent a magántulajdon, kialakultak az első családok, amik később a társadalom tartópilléreivé váltak. Mivel a melegek sehogy nem fértek bele a fent leírt képletbe, ezért két választásuk volt: vagy belekényszerültek valamelyik szerepbe, vagy pedig a társadalom peremére szorultak. Ez pedig így ment több száz éven át. Az emberi jogok megjelenését és a melegmozgalom sikereit átugorva, el is érkeztünk a mai naphoz, amikor a világ fejlett részeiben a homoszexuálisoknak is lehetőségük van családot alapítani.

Tök jó, hogy lehet, már csak az a kérdés, “hogyan?” Mint már említettem, előttünk nincsen semmiféle társadalmi modell, nincsenek hagyományok, nincsenek minták. Ez pedig igencsak megnehezíti a dolgunkat. Sok kritika érte a melegeket azzal kapcsolatban, hogy csak a szex érdekli őket, ami részben jogos is (megsúgom, a heterókat is csak a szex érdekli), viszont meg kell értenünk, ennek elsősorban az az oka, hogy évszázadokon keresztül a szexen kívül más kapcsolatra nem is volt semmi lehetőségük. Ha kiderült, hogy párkapcsolatban élnek, jobb esetben üldözték, rosszabb esetben megölték őket.

Most, hogy a világ nyitottabb felénk, három opció áll rendelkezésünkre: a) átvesszük a heteróktól az ő rendszerüket, b) kitalálunk egy sajátot, c) a heteroszexuálisok hagyományait alapul véve, a meleg társadalom igényeit szem előtt tartva keresünk egy arany középutat. Az elmúlt két-három évtized folyamataira visszatekintve, úgy tűnik, a harmadik lesz a nyerő választás. Igazából, teljesen szabad kezet kaptunk. Ez így elsőre nem hangzik nagy dolognak, mivel fel sem fogjuk, milyen hatalmas mozgásterünk van, az évszázados hagyományokhoz kötött hetero társadalomhoz képest. A helyzet az, megadatott számunkra a lehetőség, hogy a későbbi generációk számára lefektessük a meleg kultúra alapjait.

Mit tanulhatunk a heteróktól?

Néhány éve összeismerkedtem egy heteroszexuális sráccal. Amikor elmondta, hogy ő már 22 évesen összeházasodott a barátnőjével, nagyon meglepődtem, hiszen ez ma már nem szokványos dolog. Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt felelte: a problémák miatt. Teljesen máshogy állsz a párkapcsolatokban természetszerűen felmerülő problémákhoz, ha a csajodról van szó, vagy ha a feleségedről. A csajommal bármilyen hülyeség miatt szakíthatok, a feleségemtől viszont nem válok el azért, mert csúnyán nézett rám. A házasság megtanít kompromisszumokat kötni, és folyamatos edzésben tart, hogy ne menekülj el a problémák elől, hanem próbáld megoldani őket, a társaddal együtt.

Ez a beszélgetés teljesen megváltoztatta a kapcsolatokról addig alkotott képemet. Számomra ugyan tiltja a Magyar Alaptörvény, hogy összeházasodjak a párommal, ettől függetlenül a kapcsolatomra kvázi házasságként tekintek, és így sokkal több energiát adok bele, mint amennyit korábban egy sima “együtt járásba” fektettem volna. Amikor válságosabb időket élünk meg, akkor mindig arra gondolok, hogy ő nem “egy pasi” az életemben, hanem ő A párom, és a közös érdekeink előrébb valóak a sajátjaimnál. Ez az elmúlt években működött, és bízom benne, hogy a továbbiakban is fog.

A melegek nagy többsége épp úgy szerető kapcsolatra vágyik, mint a heterók. A szándék azonban kevés, ha nincs meg hozzá a mély elhatározás. És ahogy a heteroszexuálisokat sem az tartja össze, hogy az állam és a társadalom elismeri a kapcsolatukat, úgy nekünk is meg kell tanulnunk a szívből jövő bókokon túl is tenni a szerelmünkért.

Mit tanulhatnak a melegektől?

A minták és a hagyományok nem csak segítenek eligazodni a világban, hanem meg is kötnek. Az évszázados szerepek jó kiindulási pontot adnak, de ha veszed a bátorságot és eltérsz tőlük, akkor minimum értetlen arcokkal találkozol, rosszabb esetben megvetéssel és kirekesztéssel. A hagyományos férfi és női szerepek eddig is sokat változtak, de néhány elképzelés évszázadok óta makacsul tartja magát. Ilyen például, hogy a férfi mindig az aktív, a kezdeményező, az erős, a felsőbbrendű fél, míg a nő értelemszerűen ennek ellentettje. És hiába rohangál ma már mindenki okostelefonnal a kezében, ez a beidegződés még mindig ott trónol a fejekben, mindkét oldalon.

Egy homoszexuális párkapcsolatban viszont, ezek a társadalom által ránk tukmált nemi szerepek egyszerűen besülnek. Igen, egy meleg kapcsolatban még mindig férfi-férfi, nő-nő felállás van, és nincsenek leosztva a szerepek. Nincs megszabva, hogy a két fél közül kinek kell kezdeményeznie az ismerkedést, ki fizeti az első randin a számlát, ki kéri meg a másik kezét, ki mosogat el otthon, és ki készíti el a gyereknek a reggelit. Értelemszerűen ebből néha vannak kavarodások, de ezek inkább viccesek, mint kínosak. Egy azonosnemű pár két tagja sokkal inkább egyenlő félként tudja kezelni egymást, mint a legliberálisabb hetero pár.

A párommal a házimunka például úgy néz ki, hogy mivel én gyűlölök porszívózni és port törölni, ezért ezt ő átvállalta, cserébe én mosogatok és kipucolom a fürdőszobát. Főzni mindig közösen főzünk, vasalni viszont mindketten utáltunk, így azt nemes egyszerűséggel elengedtük. Úgy gondolom, mindezt egy heteroszexuális pár is le tudja osztani, ha hajlandóak túllépni a nemi szerepeken. Ahogy a gyerekjátékok, úgy a házimunkák sincsenek péniszhez és vaginához kötve, így a fűnyírás vagy a gyereknevelés sem nőies vagy férfias feladat. A legideálisabb az lenne, ha maga a pár határozná meg a kapcsolatukban vállalt szerepeket, nem pedig a rossz társadalmi beidegződések. Ezen a heteróknak mindenképp érdemes lenne dolgozniuk, mivel rengeteg vitát, sértődést és stresszt megspórolhatnának.

Van még hová fejlődni

A helyzet az, hogy az eddig megszokott hagyományrendszerünk átalakulóban van. Rég bebetonozottnak hitt értékek kérdőjeleződnek meg, és újabbak lépnek a helyükbe. Hogy a világ jó vagy rossz irányba tart e téren, azt most még nehéz lenne megmondani, az viszont tény, hogy a változás rengeteg megoldandó probléma elé állítja a társadalmat. A heteroszexuális oldalon általános értékválság van. Megváltozott a hozzáállás az eddig sziklaszilárdnak gondolt férfi és női szerepekhez, átalakult az ismerkedési kultúra, egyre kevesebb a tartós kapcsolatban élők, vagy élni vágyók száma. A meleg társadalomban ez csak azért nem látványos, mivel – ahogy azt fentebb már leírtam –, nálunk eddig sem volt szilárdan kialakult normarendszer, ez viszont nem jelenti azt, hogy a változások ránk ne lennének hatással.

A hagyományok átalakulása érhető módon sokakból félelmet vagy agressziót vált ki. A pár éve lendületbe jött liberális értékrendszer térhódítása most megtorpanni látszik, és az inga a másik véglet felé kezd kibillenni. A csiki-csuki ezzel nyilván nem ér véget, és még sokat kell várnunk, amíg a helyzet normalizálódik, és beáll valahová középre. Azt mindig érdemes szem előtt tartanunk, hogy csak rajtunk múlik, mit hozunk ki ebből a váltásból, így majd a végeredményt is csak magunknak köszönhetjük.

Ettől eltekintve,van pár dolog, amihez minden szerelmespárnak érdemes ragaszkodnia. A nyilvánvaló kölcsönös szeretet mellett, ilyen a másikba vetett bizalom, egymás érzelmeinek és szabadságának tisztelete, valamint a kompromisszumkészség. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ketten mindig erősebbek vagytok, mint az, aki egyedül kénytelen szembenézni a világ kihívásaival, szóval dolgozzatok azon, hogy a kapcsolatotok minél boldogabb és minél hosszabb lehessen. És akkor olyan nagy baj már nem lehet. 

____________________________

J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com 

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: