Gyakran hallom, olvasom mindenféle fórumon, hogy azért van annyi buzi, mert mutogatják a tévében, ezért manapság divat annak lenni. Természetesen vitába lehet – és talán kell is – szállni ezzel az állítással, de szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot a témában.
Több, mint tizenöt évvel ezelőtt Amerikában forgattak egy sorozatot Queer As Folk címmel. Az itthon Fiúk a klubból néven futó széria eredeti célközönsége a melegek voltak, de a készítők már az első évad után rájöttek,hogy ennél sokkal szélesebb nézőtábort tudhatnak magukénak, elsősorban heteroszexuális nőket. Máig nem találtak rá magyarázatot, de a sorozat öt évada óriási siker lett, és a mai napig hatalmas, hűséges rajongótábor reméli, hogy lesz folytatás. Évente szerveznek találkozókat, ahol a színészek is szívesen részt vesznek, Európában, Amerikában egyaránt. Nem is értem, miért nem sikerül összehozni a dolgot, mikor annyi, sokkal érdektelenebb sorozatot frissítenek fel manapság.
A QAF (ez a sorozat eredeti címének rövidítése) olyan árnyaltan, mégis mindent megmutatva engedett bepillantást a melegek „kulisszatitkaiba”, ami elsőre sokkoló, de néhány rész után inkább kíváncsivá teszi az embert. A karakterek egy sima, hetero sorozatban klisék lennének, és teljesen hidegen hagynának mindenkit, ám ha meleg szereplőkről van szó, minden sokkal érdekesebb.
A QAF előtt nem volt mersze senkinek ilyesmit gyártani (az amerikai QAF amúgy remake, az eredeti egy brit verzió volt, ami kevéssé lett sikeres),, bár a meleg témájú alkotások általában nagy érdeklődésre tarthattak számot, és mindenki megnézte a Brokeback Mountaint (2005),meg a Philadelphiát (1993).
A filmipar lassan ráérzett, hogy ez a téma – mint a többi tabu –, sok embert érdekel, és sorra születtek olyan alkotások, amikben megjelentek a meleg mellékszereplők. A karakterüket általában úgy használták, ahogy a gyerekeket és a kis állatokat szokták. Van az a mondás, hogy egy filmet bármikor el lehet adni, ha van benne gyerek vagy kutya. Nos, manapság úgy tűnik, a felsorolás kiegészül a buzival.
Nagyon sok híres színész játszott meleg szerepet, és ez nem befolyásolta a karrierjüket ( Leonardo Di Caprio – Teljes napfogyatkozás, Matt Damon – A tehetséges Mr. Ripley, Colin Firth – Egy egyedülálló férfi, stb.) a QAF-ban Brian Kinney-t játszó, tehetséges és sármos Gale Harold karrierje azonban megrekedt a sorozat után. Sokan azt mondják, nem azért, mert buzit játszott, hanem azért, mert a valóságban is a fiúkhoz vonzódik.
Természetesen, még nagyobb problémát okoz, ha valaki felvállaltan meleg, és filmes karrierről álmodik. Ez még manapság is behatárolja a lehetőségeit, és nagyban megnehezíti a dolgokat.
Matt Bomer, az elképesztően jóképű, szuperszexi és tehetséges ifjú titán, a coming outja után nem igazán kap őt megillető szerepeket, mert a producerek megkérdőjelezik, hogy tud-e hitelesen heterót alakítani. Érdekes módon, ez sosem okoz fejtörést azoknál a hetero színészeknél, akik Oscar-díjas alakításukkal aratják le a babérokat, buziszerepekben. És még érdekesebb, hogy Matt már bizonyított a White Collar sorozatban, ami nálunk is népszerű volt, A nagy svindli címmel.
De nézzük a mostani felhozatalt...
A lányom és a barátaim nagy része sorozatmániás, és bevallom, én csak azért nem, mert egyszerűen nincs rá időm. Így is van, amikor beszippant egy széria, és a sorozatfüggőség azzal jár, hogy pár nap kiesik az ember életéből. Olyan, mint a drog, csak számomra szórakoztatóbb.
Az elmúlt években tényleg észrevehető, hogy divatba jöttek a melegszálak, szereplők, de az is egyre gyakoribb, hogy az egész történet erre épül. A Skins című sorozat egyes évadai drogos kamaszokról szóltak, ahol szerepelt egy meleg karakter. A Glee-ben, ami egy zenés sorozat és szintén nagy népszerűségnek örvend, leszbikus és meleg karakterek is szerepet kaptak.
Az Orange is the new black egy női börtönben játszódik, leszbikus szereplőkkel, az Eyewittnes egy closeted, vagyis nem coming outolt meleg párról szól. A felsorolás nem teljes, hisz ott van még a Fosters, a The L world vagy akár a Modern család. Ezek közül van, amit már hazai kereskedelmi csatorna is műsorára tűzött. A felsorolt sorozatok mind-mind kihasználják a melegek ábrázolásában rejlő lehetőségeket, most mégis egy egészen más szériáról szeretnék részletesebben írni.
Azt vettem észre, hogy a Facebook falamon egyre többször jött szembe norvég nyelvű idézet, majd a SKAM felirat, amit gyorsan meggugliztam, és kiderült, hogy szégyent jelent. Rákerestem, és rátaláltam az egy éve indult sorozatra, ami minden várakozást felülmúlva, lassan világsikernek örvend, pedig erre egészen biztos, hogy a készítők sem számítottak.
Az alapkoncepció valami félig-meddig valóságshownak beállított sorozat, ahol a szereplők karaktereinek felépítenek egy igazinak látszó közeget, közösségi oldalakkal, real time képekkel, videókkal, üzenetekkel. Az NRK honlapján hét közben megjelennek apró szösszenetek, bevágások, amik utalnak a fontosabb eseményekre, tovább csigázva a néző kíváncsiságát, aztán pénteken egy összesen 25 perces filmben kapunk bepillantást a norvég tinik életébe. A karakterek egyszerűek, kicsit sablonosnak tűnnek, de ha valaki veszi a fáradtságot, és megnéz egy rövid évadot, valamint nem az a célja, hogy hibákat keressen, akkor rájön, mennyire fontos azoknak az értékeknek a közvetítése a fiatalok felé, amit ez az alacsony költségvetésű, szinte fabrikált kis sorozat bevállalt.
Aztán, egy hirtelen váltással térjünk a lényegre.
A világhírt – és ezzel együtt az amerikai remake lehetőségét –, a harmadik évad hozta meg, ami Isakról szól. Minden évad egy-egy fiatal belső vívódása köré épül, a címből adódóan valami konfliktus a mozgatórugó, és a közösség, a barátok reakciója is fontos szerepet kap. Nos, Isak esetében nem nehéz kitalálni, mi az…
A másságát takargató fiú, aki még magával sem őszinte, beleszeret egy srácba, majd elragadják az események és az érzelmek. A világa a feje tetejére áll, de ha azt hisszük, hogy a vége sima happy end és konfettieső, akkor nagyot tévedünk. Ez a sorozat képes még egy meglepő, mélyen elgondolkodtató csavart vinni a dologba, amit nem akarok elárulni, de azt mindenképp, hogy felnőtt fejjel is érdemes megnézni, pláne ha kamaszgyereket nevel az ember.
A fiatalok színészi játéka lenyűgöző, és bár a történetek néhol picit bugyuták, sokat tanulhatnak belőle, nem csak a tinédzserek.
A legdöbbenetesebb, hogy a számomra eddig ismeretlen norvég emberek mennyivel toleránsabbak, mint a hazai bigott, álszent társadalom. Nem véletlen, hogy a polgárok elégedettsége alapján az európai lista élén szerepelnek, mi pedig valahol a legvégén kullogunk, ha egyáltalán ráférünk a lapra. A sorozatból kiderül, mennyire más, ha valaki konszenzusra törekszik és szépen megfogalmazza a mondandóját, ahelyett, hogy anyázna; pedig az ő nyelvük se tűnik sokkal könnyebbnek a miénknél. :)
Egy szó mint száz – elnézést, de erről most ódákat tudnék zengeni –, a Skam meleg évada minden várható nézettséget ezerszeresen túlszárnyalt, és meghozta a világsikert.
A melegek népszerűek, de ez nem csak a filmekre igaz.
A legjobban shippelt pár (ez egy angol kifejezés arra, hogy drukkolunk egy párosnak, vagyis szeretnénk, ha együtt lennének) évek óta a One Direction, vagyis a világ legsikeresebb fiúbandájának két tagja: Harry Styles és Louis Tomlinson. Bár soha nem bizonyosodott be, hogy romantikus szálak fűznék össze őket, a Larry fanok – vagyis akik abban hisznek, hogy a két fiatalember titkos kapcsolatban él –, egyre többen vannak, és hiába minden, kitartanak az álláspontjuk mellett.
A coming out egy ilyen esetben milliárdokba kerülhet, hiszen a sok kislány, akik képzeletben hozzá is mennek az általuk imádott sztárhoz, elfordulhatnak tőle, ha kiderül, hogy esélytelenek (bár, nyilván eddig is ugyanennyire azok voltak, de az emberi agy már csak ilyen ;) ).
Mégis nagyon kevesen merik bevállalni, ha a karrierjük elején nem volt rá alkalom, hogy tisztázzák szexuális orientációjukat, vagy a menedzserük azt tanácsolta, egy ideig ne teregessék ki a szennyest. Azok a szerencsések, akik eleve meleg identitással indultak el az úton, sokkal könnyebb helyzetben vannak. Adam Lambert például fantasztikus népszerűségnek örvend, karrierje töretlen. Sam Smith viszont sokáig vacillált, hogy megtegye-e ezt a nehéz lépést. Mára ő a legfiatalabb nyíltan homoszexuális előadó, aki Oscar-díjat kapott.
A fiúbandák azonban nem engedhetik meg maguknak a co-t. Bár már a válogatásokon keresnek valakit, aki a „the gay one” szerepet fogja betölteni – mert a melegeket is ki kell szolgálni, és a lányok közül is sokan vonzódnak a buzis fiúkhoz –, mégis rájuk kényszerítik a megjátszott kapcsolatokat, a „stuntokat”, és éveken át áléletet szerveznek köréjük, mintha egy filmben szerepelnének. Sokan belerokkannak ebbe, hisz nagyon nehéz hazugságban élni, javarészt magányosan, mert szinte lehetetlen tartós kapcsolatot kiépíteni és titokban tartani.
Ezekről a dolgokról tálalt ki a Westlife egykori sztárja, Mark Feehily, akinek éveken át kellett megjátszania a heterót, de a keresztény rockkal befutott Trey Pearsonnak sem lehetett könnyű előállni a másságával, azok után, hogy megnősült, és két gyermeke született.
Mégis, egyre többen vállalják fel a szexuális orientációjukat és csatlakoznak a gay pride-hoz, ami fontos mérföldkő a melegek elfogadásának rögös útján.
Szóval rájöttem, hogy nem azért több a meleg, mert divat, hanem azért vállalják fel többen, mert érezhető egy erősödő társadalmi fogékonyság, ami lehetővé teszi, hogy előbújjanak a szekrényből.
És igen, akárki, akárhogyan tiltakozhat, itthon is…
Ez pedig remélem, valami nagyon jónak a kezdete.
____________________________
Becca Prior - Író, blogger
Email: hello@melegedo.com
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: