Hitler Németországához hasonlóan, Mussolini Olaszországában sem tűrték meg a homoszexualitást. Itt azonban – talán az ország földrajzi adottságai miatt –, nem táborokba, hanem egy szigetekre deportálták a melegeket.
A Tremiti-szigetek legnagyobbikát, San Dominot jelölték ki erre a célra. Bár a vidék festői, a helyszínen mégis borzalmas állapotok uralkodtak. Nem volt áram, sem folyóvíz, a deportáltak közül pedig többen meghaltak az elégtelen táplálkozás és a leromlott egészségügyi állapotuk miatt. Este nyolc után kijárási tilalom volt, a hálótermeket pedig őrök felügyelték.
Sokaknak mégis a szigetre deportálás hozta meg a szabadságot. A konzervatív, vallásos társadalom által lenézett és kirekesztett emberek végre felvállalhatták magukat. Ott senki nem nézett rájuk rossz szemmel, sőt, lehetőségük nyílt kapcsolatot létesíteni egymással.
Többen sírásban törtek ki, mikor a II. világháború kitörésekor felszámolták a tábort. A lakók ezt követően házi őrizetbe kerültek, és a rezsim bukása után is szembe kellett nézniük a társadalom megvetésével.