Egy Belgiumban felnőtt ismerősöm pár éve azt mondta, rasszista vagyok, amiért használom a néger szót. Végig gyanúsan méregetett, miközben próbáltam neki elmagyarázni, hogy Magyarországon – feketék nélkül – ennek nem alakult ki a kultúrája, és a legtöbb ember mindenféle rasszista töltet nélkül négerezik, köztük én is. Nem igazán győztem meg.
Másik példa: egy házibulin összeismerkedtem egy erősen jobbos sráccal. Mire kiderült, hogy meleg vagyok, már késő volt. Addigra már rájött, hogy jó fej vagyok. Viszont megkért, hogy ne mondjam magamra, hogy buzi. „De ha egyszer az vagyok... – Akkor se!”
Miért teszünk szavakat karanténba? Ki és mi alapján döntheti el, mi számít sértőnek? És egyáltalán, mi értelme van a „politikailag korrekt” (PC) viselkedésnek?
Egyesek szerint az egész PC mozgalom nem más, mint a liberalizmus túlburjánzása. Ez a megállapítás nincs is túl messze a valóságtól, de még mielőtt jobban belemennénk, nézzük meg, egyáltalán miről is van szó.
Ugye a liberalizmus alaptétele – nagyon leegyszerűsítve – az, hogy mindenki csinál amit akar, addig, amíg azzal másoknak nem árt.
Erre az alapra kezdett el építkezni a PC mozgalom, melynek célja egy olyan beszéd és viselkedési normarendszer kialakítása, amellyel nem sértünk meg másokat. Röviden, ne niggerezd le a feketét, és ne csapkodd ostorral, mert nem szereti.
A mozgalom Amerikából indult ki, ahol közel 350 évnyi rabszolgatartás után kétségtelenül nagy szükség volt rá. Amellett pedig, hogy népnevelő missziót folytatott, felhívta a figyelmet rengeteg társadalmi problémára a nők helyzetétől kezdve, a szegények megbélyegzésén át egészen a homoszexualitás kérdéséig.
Szép lassan itthon is szalonképtelenné váltak azok a mondatok, hogy „A nőnek a konyhában a helye!” a “Minden cigány bűnöző!” vagy a “Nem meleg, hanem buzi!”
A probléma ott kezdődött, hogy ezzel párhuzamosan az emberek gondolkodása nem változott meg. Mindenki tisztában volt vele, hogy bizonyos szavakat nem illendő használni, így hát gyönyörűen körbeírták őket. Nem cigányoztak, hanem kissebbségiztek. Nem buziztak, hanem homoszexuálisoztak. Nem mondták a nőknek, hogy “ne pofázz, inkább menjél haza szülni”, hanem kifejtették, hogy ők nem értenek egyet a feminizmussal.
Aki viszont még ennél is PC-bb akart lenni, az egyszerűen elkerülte a kényes témákat, nehogy véletlenül megbántson valakit. Ennek következtében olyan ügyek lettek agyonhallgatva, amik egyébként is problémásak voltak, párbeszéd nélkül pedig csak tovább súlyosbodtak.
Cigánybűnözés. Egy szó, amire teljes politikai karriereket lehetett – és lehet ma is – építeni.
Ezzel pedig el is érkeztünk az egyik nagy problémához. Az újkori populista mozgalmak a politikai korrektség hátán jutottak fel oda, ahol most vannak. „Végre valaki ki merte mondani! Milyen fasza gyerek!” – csillant fel sok ember szeme. Mit léptek erre a liberálisok? Elkezdtek nácizni...
Aki lesz olyan ügyes, és megmondja, hol a hiba, az kap egy szivárványos nyalókát.
Segítek: a kulcsszó, a párbeszéd hiánya. Mert cigányozással és nácizással baromi jól el lehet ütni ugyan az időt, miközben magával a problémával, az okától a megoldásáig, nem kell foglalkozni.
Mindez elvezet minket a PC mozgalom másik nagy problémájához:
Safe space, vagyis biztonságos tér. Újabb, alapvetően jó ötlet, amely kezd lassan átcsúszni a teljes irrealitásba.
Ez az iskolai zaklatásokra vezethető vissza. Nyugaton elterjedt iskolai gyakorlat, hogy a bántalmazott diákok védelme érdekében a suliban kijelölnek egy „biztonságos teret” ahol folyamatos tanári felügyeletet biztosítanak. Aki volt már diák életében, az tudja, mekkora szükség van erre.
Szóval egy hely, ahol nem gúnyolnak ki, nem rúgnak fel, nem eshet semmi bajod. Tök jó!
Aztán jött az ötlet, hogy ezt az egész iskolára ki kellene terjeszteni. Jogos, elvégre tanulni járunk a suliba, nem azért hogy baszogassanak minket. Oké. Ahhoz viszont, hogy ezt biztosíthassuk, még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a politikai korrektségre. Ami alapvetően megint csak nem lenne gond, bizonyos helyeken viszont annyira túltolták, hogy önmaga paródiájába fordult a dolog.
Egyes iskolák a muszlim tanulókra való tekintettel törölték a disznóhúsból készült ételeket a menzáról. Még Jell-O-t is (zselatinszerű édesség), mivel az sertéscsontból készül. (Egy kérdés: a vegánok esznek gumicukrot?)
Egy Tenessee-i iskola pedig még azt is szabályozta, mit hozhatnak a gyerekek magukkal uzsonnára. A disznóhúson kívül tiltólistára került az összes étel, ami allergiát okozhat, így például a mogyoró is. Aki ezek után rossz uzsonnát hozott, azt hazaküldték. (Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezeket az intézményeket senki nem utasította ilyesmire, a vezetők önszorgalomból voltak ennyire hülyék.) Végül a szülői felháborodás elsöpörte a szabályozás nagy részét.
A South Parknak gyakorlatilag a teljes 19. évada ezt a témát jártja körbe. A Safe space kérdése az 5. részben kerül terítékre.
Ahol nem a kaja a téma, ott az öltözködés. Aki Halloween-kor indiainak, arabnak, mexikóinak vagy más kisebbségnek öltözik, az rasszista. Az egyik rendezvényről kitiltottak egy diákot, miután Aladeen admirális-generálisnak öltözött. Értem én, miből ered mindez, csak azt nem értem, hogy a tiltás helyett miért nem párbeszéddel oldják meg ezeket a problémákat.
Így gondolkodott Erika Christakis, a Yale egyetem kampuszának vezetője is, aki szerint nem az iskolának kellene eldöntenie, mit vesznek fel a fiatalok egy bulira, hanem a diákoknak kellene erről megegyezniük. Szavai óriási felháborodást keltettek, a tanulók egy része azt követelte, rúgják ki, amiért nem védte meg a biztonságos teret.
A Safe space ugyanis ma már nem csak arról szól, hogy ne köpjenek le a másságod miatt, hanem gyakorlatilag kitiltanának mindent, ami bárkit, bárhogyan sért. Éppen emiatt tilos minden ellenvélemény kinyilvánítása.
A diákok le akarták tiltani Maryam Namazie emberjogi aktivista beszédét a Warwick Egyetemen, mert a nő ateista, és attól tartottak, hogy ez feszültséget kelthet a közösségben.
A Kelet-Angliai Egyetemen megtiltották, hogy a diákok sombrero kalapokat viseljenek, amiket egy közeli Tex-Mex étterem osztogatott, mert a diáktanács szerint ha nem mexikóiak viselik ezt a ruhadarabot, az rasszista.
Az Oxford Egyetemen lemondtak egy abortuszról szóló vitát, mert diáklányok tiltakoztak, hogy egy "méh nélküli személy" (férfi) is felszólalhat a kérdésben.
A Cardiff Egyetemen diákok megpróbálták megakadályozni, hogy Germaine Greer femnista szerző előadást tartson, mert egy korábbi könyvében azt írta, hogy egy kasztrált férfi nem viselkedne feltétlenül nőként, a diákok egy része pedig úgy érezte, hogy ez sértő lehet a transzneműk számára.
Forrás: 444.hu
Ezek az emberek úgy gondolják, a biztonságos terek védelme fontosabb a szólásszabadságnál, és akár fizikai erőszakkal is meg kell védeni.
És akkor itt álljunk is meg, mert igénylem.
Ennek az egész dolognak a világon semmi köze a liberalizmushoz! Ha meg akarod szabni egy embernek, hogyan viselkedjen, hogyan beszéljen, és hogyan gondolkodjon, az nettó fasizmus! Ezek a futóbolondok pont annyira képviselik a liberális eszméket mint a vallási fanatisták a konzervativizmust.
Na de félre az izmusokkal, és beszéljünk végre világosan!
Láthattuk, mit okoztak a PC mozgalom kétségtelenül jó szándékú törekvései. Az továbbra sem kérdés, hogy a kirekesztéssel és a gyűlölettel szemben fel kell lépni. Ehhez – meglátásom szerint – nem szavak betiltásán, hanem oktatáson és párbeszéden keresztül vezet az út.
Rendben, de hol ér véget a szabad véleménynyilvánítás? Mik azok a dolgok, amik még a párbeszéd tárgyát képezhetik, és mik azok, amik már tényleg sértőek lehetnek másoknak?
Ezt a dolgot igazán felesleges túlmisztifikálni. Az egésznek a kulcsa, a szándék.
Bármikor megeshet, hogy egy számodra ismeretlen közegben – melegek, zsidók, fogyatékosok, nők, stb. – a lehető legteljesebb naivitással kérdezel vagy mondasz egy orbitális baromságot, amit a jelenlévők joggal érezhetnek sértőnek. (A mikroagresszióról külön cikk lesz majd.) De ha elég értelmesek, és látják, hogy a szavaid mögött nincs rossz szándék, akkor keresztre feszítés helyett egyszerűen elmondják, miért baromság az, amit mondtál. Ha te is elég értelmes vagy, akkor ezt tiszteletben tartod, még ha nem is értesz vele egyet.
Szavakon lovagolni baromi felesleges. Ha akarlak, úgy küldelek el a kurva anyádba, hogy még meg is köszönöd. Ugyanígy, ha vérig akarsz sérteni valakit, buzizás nélkül is megteheted, az illető mégis érteni fogja.
Szóval két jó tanács:
1. Ne sértegess másokat feleslegesen.
2. Ne sértődj meg minden szaron.
És ha mindenki ehhez tartja magát, akkor lehet, hogy a semmiből egyszercsak kitör a béke.
J.Gábor
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: