Nincs olyan meleg, aki életében legalább egyszer ne hallotta volna a következő idézetet:

Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.

A modern teológiában sokan, sokféleképpen próbálták már ezt értelmezni, elsősorban az eredeti, héber szöveg alapján. Egyesek szerint ez a rész tulajdonképpen nem is a homoszexualitásra utal. Szerintem elég nehéz félreérteni, de hát nem vagyok teológus, és ez a cikk most nem is erről fog szólni.

A továbbiakban annak járunk utána, miért szerepel egyáltalán ez a tiltás a Bibliában?

Először is, tisztázzunk valamit: a Biblia egy régi könyv. Egy nagyon-nagyon régi könyv. Az Ószövetség részét időszámításunk előtt 2000 és i.e 500 között írták. Amikor a Római birodalom még csak gyerekcipőben járt, az egyiptomi piramisok még nem csak turisztikai funkciót töltöttek be, Európa többi része pedig még csak akkor lépett a vaskorba.

A csodálatos mégsem ez benne, hanem a tény, hogy a könyv (valójában könyvek) már háromezer éve a bestseller lista élén áll. Persze azóta hozzácsapták az Újszövetséget, és lefordították több mint 500 nyelvre, de a tartalmát illetőleg gyakorlatilag változatlan maradt.

A Bibliának köszönhetően, jól dokumentálva fennmaradt számunkra az akkor élők hiedelemvilága, tudományos ismeretei, és a világról alkotott képe. Fontos megértenünk, hogy akkoriban a Szent könyvnek olyan – vagy még nagyobb – szerepe volt, mint ma az internetnek.

Nem csak életvezetési tanácsokat tartalmazott, hanem összefoglalt minden akkori tudást. Ezt a tudást megfigyelésre alapozták. Vegyük például a disznóhús fogyasztást. A Közel-keleten meleg van. Mivel háromezer éve a mélyhűtő sem volt elterjedt, a levágott állatok húsa nagyon gyorsan romlott. A romlott hústól megbetegedtek az emberek. Mivel a vírusokról és baktériumokról akkoriban hírből sem hallottak, így a betegséget Isten haragjának tulajdonították.

Összegzésként: Ne egyél disznóhúst (és még egy sor másik állatot), mert Isten megharagszik.

Igaz az állítás? Nem számít, a lényeg, hogy a törvény megóvta a népet az ételmérgezéstől. A Biblia tele van ehhez hasonló törvényekkel, amiket valós, vagy téves következtetések alapján írtak. A testvérházasság tilalmával például a vérfertőzést akadályozták meg, évezredekkel a genetika felfedezése előtt.

A Biblia egyik nagy hibája, hogy szinte csak a törvényeket tartalmazza, a miérteket nem. Ennek egyik oka, hogy azokat az írók sem mindig értették, így letudták annyival, hogy “Mert Istennek így tetsző.” A másik ok: a papírhiány.

Akkoriban papír-írószer bolt sem volt minden sarkon, ezért ahol lehet, spóroltak. Nem álltak neki lejegyezni, hogy “Ne házasodj testvéreddel, mert olyan gyermekeitek fognak születni, akik sem testileg, sem szellemileg nem lesznek egészségesek, és ha ők is egymással házasodnak, akkor ez csak fokozódni fog, stb.” Ehelyett annyit írtak, “Ne házasodj testvéreddel”. Kész.

Aki pedig nem a szabályok szerint élt (értsd: megtagadta a Szentírást), az sokszor valóban a közösséget veszélyeztette, ezért komoly büntetésekkel sújtották.

Ez eddig szép és jó. Az írók azonban hamar rájöttek arra is, hogy bátran leírhatnak bármit, mert később senki nem fogja megkérdőjelezni. Erkölcsösnek vagy példaértékűnek tartott gondolataikkal szépen tele is tűzdelték a szövegeket. Még akár azt is hihették, Isten akarata szerint járnak el, lévén az írás-olvasás tudományát csak a kiváltságosok birtokolhatták, kiváltságossá pedig ki más tudna tenni valakit, mint Isten.

Mit adtak nekünk a Rómaiak?

Most, hogy már értjük, hogyan született meg a Biblia szövege, ígérem, lassan rátérünk a buzikra is!

Szóval, mint tudjuk, a zsidó-keresztény kultúra akkor kezdett elterjedni, amikor a Római birodalom is bontogatni kezdte szárnyait. Azt is tudjuk, hogy a rómaiak meglehetősen lazán álltak a szexualitáshoz.

A homoszexualitás tiltását a Biblia írói nem alapozhatták puszta megfigyelésre, hiszen az azonos neműek közti együttlétnek a világon semmi káros hatása nem volt. Nem is emiatt került bele. Az okot maguk a rómaiak idézték elő.

Hogy mégis hogyan, azt Klaus van Eickels, német történész máris vázolja nekünk:

A buddhizmus, ami a zsidó-keresztény hittel szinte egy időben alakult ki, nem vette bele a homoszexualitást a tilalmai közé, mivel előttük nem volt ilyen “negatív előkép”. Ellenben az iszlámban, amely szintén a Közel-keleten született, ugyancsak tiltólistán van. Mikor Mohamed a VII. században (mintegy ezerötszáz évvel a zsidók után) létrehozta saját vallását, elég sokat merített a Bibliából. Átvette többek között Szodoma és Gomora történetét is, ami alapul szolgált a hitszónokoknak a melegség üldözésére. A valódi ok azonban itt is az, hogy bűn és tiszteletlenség egy másik férfival úgy bánni, mint egy nővel.

Hogy kicsit segítsek a Bibliát nem ismerő vallásos homofóboknak: mikor azt vágják a fejükhöz, hogy a buziságot csak a zsidók által írt Ószövetség tiltja, nyugodtan mondhatják, hogy nem igaz. Az Újszövetségben két rész is erre vonatkozik: a Rómaiaknak írt levél 1:26-27 és a Korinthusiaknak írt I. levél 6:9.

Aki pedig a melegek oldalán kíván teológiai vitában részt venni, az itt gyűjthet magának muníciót.

Végezetül a videó, amit minden egyes melegségről szóló vallási vitánál kötelező posztolni.

J.Gábor

A cikkben található képanyag a Brian élete című filmből származik.

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: