Ez a kérdés sokszor felmerül bennem, és számtalan helyen és közegben feltettem már. Mindig más válaszokat kapok, de vannak ismétlődő motívumok.
Néha nincs türelmem a dologhoz, de legtöbbször belemegyek az érdemi vitába, és az esetek több mint felében sikerül valamilyen konszenzusra jutnunk.
Egy kis válogatással készültem, hogy legyen miből választani, ha valaki még nem tudja, miért akarja utálni a melegeket.
Szombat esti buli, kissé lapos hangulat, negyvenes, közepesen sikeres emberek unalmas összejövetele. Ülök a sarokban, és figyelem őket, de nem igazán tudnám megmondani, hogy valójában kedvelik, vagy utálják egymást. Egyre többször érzem azt, hogy az emberek mindenütt csak szerepet játszanak. Szóba kerül a melegtéma, persze annak kapcsán, hogy én buziblogot és könyveket írok, és máris van egy dolog, ami összekovácsolja az amúgy teljesen különböző embereket. Lehet szidni a melegeket és engem. Ez a hozzáállás már nem igazán éri el az ingerküszöbömet, de azért mindig él bennem a kíváncsiság, hogy vajon most mi lesz a vesszőparipa. Ezúttal a fiatalokra terelődik a szó, és a szülők elmondásaiból kiderül, hogy attól félnek, a gyerekek divatból lesznek melegek. Valaki elmondja, hogy olvasott egy cikket, amiben az volt, hogy a mai tinik majdnem háromnegyede nem vallja magát teljesen heterónak. Ez egy olyan gumicsont, amit legalább egy órán át lehet rágni, és mindenkinek masszív véleménye van a témáról. Szerintük csak azért, mert a médiából ömlik a buzik hájpolása, és ma már csak az menő, aki legalább biszex. Azt persze senki nem vallja be, hogy legalább kamaszkorában neki is megfordult a fejében, hogy kipróbálná egy azonos neművel, vagy édeshármasban.
A konklúzió az, hogy én is tehetek erről a szörnyű tendenciáról, mert a könyveimet olvasó kamaszlányok emiatt lesznek leszbikusok. Soha nem derül ki, mi az összefüggés a két férfiról szóló romantikus vagy erotikus történetek, és a nők egymás iránt érzett vonzalma között, de inkább nem firtatom, úgysem lehet meggyőzni a bőszen buzizó apukákat. Sosem mondanám el nekik, hogy a szülők sokkal többet tesznek az ügy érdekében, mint én, mert van olyan meleg (nő és férfi) ismerősöm is, aki szerint az ő melegsége arra vezethető vissza, hogy kiábrándult az anyjából vagy az apjából.
Osztálytalálkozó, nagyon régen nem látott, sokat változott régi barátok, akiket teljesen más irányba sodort az élet, mint amit elképzeltünk volna. A szakközépből kikerült emberek 90 %-a egészen máshol folytatta, mint amire számítottunk. Van köztünk bíró, tanító bácsi, van aki a kilincsbizniszben utazik, vagy HR vezető egy multinál. Sokan mentek külföldre, és van, aki már haza is jött.
Mikor rám kerül a sor, hogy meséljek az életemről, a könyveim hallatán mindenki lefagy egy pillanatra, aztán persze elkezdődik a vérszívás, a megszokott poénok és a kíváncsiskodás.
Legjobban a 71 éves, sokat látott osztályfőnök veszi a dolgot, aki azt mondja, már a suliban is remekül fogalmaztam, és elegánsan átsiklik a tény felett, hogy buzik szerelmi románcaiból merítek ihletet.
Kicsit később, mikor már kisebb csoportokban folytatódik a társalgás, azért mindenkivel ez a fő téma. Az egyik srác, akit egyébként nyitottnak és elfogadónak gondoltam, finoman jelzi, hogy ő nem ért egyet az elveimmel. Mert neki ugyan nincs baja a buzikkal, de az, hogy felvonulnak, és félmeztelenül vonaglanak az Andrássyn, na az már kiveri nála a biztit.
Nem tudom megállni, megkérdezem, volt-e már Prájdon, vannak-e meleg barátai, de természetesen a válasz az, hogy nem, és nincsenek.
Elmesélem neki, hogy engem az irritál, hogy a Riói karneválon tangában, csöcskidobva riszálnak a csajok, rázzák a seggüket és púcsítanak, mintha szexuális segédeszközök lennének, és az is zavar, hogy a Szigetfesztivál teljes programja dübörög a konyhámban, de mivel az első nem tartozik rám, nem nekem szól, és nem kötelező nézni, ezért nem foglalkozom vele; a másodikra pedig büszke vagyok, és örülök, hogy van nekünk, a kicsi, csóró nemzetnek egy ilyen volumenű fesztiválja, ezért előre felkészülök rá, hogy egy hétig nem tudok majd aludni, sem közlekedni miatta.
Mert tudomásul veszem, hogy nem mindenkinek egyformák az igényei, és nem ugyanaz okoz örömöt. Másrészt, aki azt hiszi, a Prájd azért van, hogy a buzik mutogathassák magukat, és képtelen megérteni, hogy pontosan azért kell felvonulni, mert egyelőre még rengeteg dolog van, amit ki kell vívni az egyenjogúság terén, annak felesleges magyarázni. Mikor a nők vonultak utcára a saját jogaik érdekében, akkoriban valószínűleg ugyanilyen megítélés alá estek, és ma már el sem tudjuk képzelni, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy szembeszálljanak a megszokás és az elmaradott gondolkodásmód ellen.
Tinédzserekkel beszélgetek, akik most bontogatják a szárnyaikat, és talán épp ebben az időszakban fedezik fel a szexualitásukat.
Kiderül, hogy a lányok egészen nyitottan állnak a témához, és csak elvétve akad, aki utálja a buzikat. Ők legtöbbször otthon, a szüleik remek elveit hallva azonosulnak a homofóbiával, anélkül, hogy valaha találkoztak volna homoszexuális emberrel.
A fiúk viszont szinte kórusban gyűlölködnek, a tesztoszteron túltermeléstől kimelegedve, szintén egyetlen értelmes gondolat nélkül, vaktában; így találva remek célpontot a megmagyarázhatatlan utálatnak, ami ebben a korban felhalmozódik a gyerekekben, a lázadás kellemesen bizsergető érzésével együtt.
„Táborba kellene zárni őket, hogy ott buzuljanak!” – érkezik a remek ötlet, amire a többiek is helyeslően bólogatnak. Ha halkan megkérdezem, vajon vannak-e már ismereteik arról, hogy a vallási, etnikai vagy egyéb okok miatt összegyűjtött, esetleg kiirtott emberek semmiben sem különböztek tőlünk, akkor persze mind elhallgat egy perc alatt, és a cipőjét fixírozza. Megkérdezem, hogy mit szólnának, ha a szemüvegeseket, a kék szeműeket, vagy a szeplősöket akarnák lágerbe terelni, mert épp ők lennének az aktuálisan gyűlölt csoportban, de ezen felháborodnak, mondván, hogy ők nem tehetnek róla.
„Ahogy a buzik sem tehetnek arról, hogy kihez vonzódnak” – válaszolom, és szépen türelmesen elmondom, hogy ők maguk sem tudnak beleszeretni valakibe csak azért, mert az anyukájuk szerint remek parti lenne, vagy azért, mert olyan rendes lány. Látom a szemekben, hogy egy-két fiú meginog, talán kicsit elgondolkodik a dolgon, és nekem ez már önmagában hatalmas sikerélmény. Aztán körülnézek, és észreveszem azt a fiút, aki egész idő alatt hallgatott, hátul ült, és látványosan unta az egészet. Mikor végre felnéz a füzetből, amibe addig rajzolgatott, felcsillan a tekintetében a hála, és még valami, amibe belegondolni is fáj: a rettegés. Remélem, talál magának barátokat, akikkel majd őszinte lehet…
Becca Prior
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: