Mi, melegek, nem veszünk részt az emberiség gyarapításában. Nem azért, mert nem szeretnénk gyerekeket, vagy mert meddők lennénk. Nekünk egyszerűen nem osztott lapot a természet. Persze, vannak kiskapuk, de ami tény, az tény, két kukiból, vagy két punciból nem lesz kisbaba.
Felmerül hát a kérdés, milyen evolúciós hasznuk van azoknak az egyedeknek, akik nem vesznek részt a szaporodásban? Mert oké, nagyon kifinomult a szépérzékünk, és rettentő cukik vagyunk, de a természet törvénykönyvét lapozgatva ezek nem túl meggyőző érvek.
Akkor mégis miért nem veszett már ki évmilliók óta a “homoszexuális gén”? Sőt, miért van, hogy az ember mellett rengeteg állatfajnál is léteznek meleg egyedek?
Először is: a természet bonyolult. Tényleg az! Minden mindennel összefügg, és sokszor olyan dolgok is hatással vannak egymásra, amikre a legnagyobb koponyák sem gondolnának. A mai napig rengeteg olyan jelenség van, amelyek létezésére a tudósok sem tudnak egyértelmű magyarázattal szolgálni.
Itt nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni. Még arra sem sikerült rájönniük, mi értelme van például a menstruációnak.
A homoszexualitással kapcsolatban is sok a talány: sem kialakulásának okát, sem a funkcióját nem sikerült még megfejteni. Persze, sok elmélet van versenyben, de egyértelmű győztest még nem lehet hirdetni.
Ez viszont a természetet nem zökkenti ki a kerékvágásból. Én például, attól függetlenül is vidáman létezni fogok, hogy az okosok rájönnek-e a miértekre.
Egy dolgot azonban már rég sikerült letisztázni: Attól függetlenül, hogy egyes egyedek nem vesznek részt a populáció gyarapításában, még fontos szerepet tölthetnek be a fajfenntartásban.
Elég csak a méhekre vagy a hangyákra gondolni. Náluk például a szaporodásért felelős egyedek vannak jelentős kisebbségben, míg a többiek a védelemmel, az élelmiszerszerzéssel, és egyéb teendőkkel foglalatoskodnak.
De nem kell a rovarokig mennünk. Nézzünk meg bármely más állatcsoportot, melynek tagjai közt hierarchia áll fenn (kutyafélék, főemlősök, egyes madárfajok, stb). Biológialiag mindannyian képesek lennének a szaporodásra, ám azt szinte kizárólag az alfahímek végzik a “háremükkel”. A többiek létjogosultsága mégsem kérdőjeleződik meg, hisz részt vesznek az élelemszerzésben és az utódgondozásban.
A kutatók többsége ehhez a hierarchikus berendezkedéshez vezeti vissza a homoszexualitás kialakulását.
Itt most álljunk meg egy pillanatra, mert szeretnék tisztázni egy fogalmat. Ez nem más, mint a kényszerhomoszexualitás.
Nem, ez nem az, amikor a gonosz liberálisok bevezetik a melegházasságot és onnantól mindenki kötelezően megbuzul. Ezt a kifejezést akkor használjuk, amikor azonos nemű egyedek hosszabb ideig vannak összezárva, és emiatt egymással kezdenek el szexelni. Börtön, katonaság, kollégium, stb.
A kényszerhomoszexualitás szinte az összes állatnál megfigyelhető, ha ugyanígy összezárják őket, de itt szeretném leszögezni, hogy a továbbiakban nem erről fogok beszélni. Homoszexuális egyedek alatt azokra fogok célozni, amelyek a természetes közegükben, genetikailag vonzódnak a velük azonos neműhöz.
A világ legismertebb meleg állatpárosa, Roy és Silo
Az eddigi megfigyelések alapján több száz (egyesek szerint 1500 körüli) állatfajnál fordul elő homoszexualitás. Főleg emlősök és madarak között gyakori, de hüllők, halak, fejlábúak és rovarok közt is megesik az ilyesmi.
A hattyúk, pingvinek, fecskék, varjak, sirályok és a többi állat esetén – akik egy életre választanak párt –, a meleg egyedek is életük végéig együtt maradnak. A fiatal delfinek azonosnemű társaikkal kezdik a szexet, és csak később kóstolnak bele a heteroszexuális viselkedésbe.
Rendben, de mégis mi haszna mindennek?
A kutatók megfigyelték, hogy azoknál az állatcsoportoknál, ahol homoszexuális egyedek is vannak, sokkal kisebb az agresszió, és erősebb a csapatban a szociális kötelék.
Vegyünk például egy hierarchikus állatcsoportot: a farkasokat. A hímek között folyamatos feszültségforrás a vezető pozícióért folyó küzdelem. A szaporodás kizárólag az alfa-pár előjoga. Mennyiben változtatja meg a felállást egy homoszexuális egyed? Először is, ő nem lesz vetélytárs, hiszen nem célja a szaporodás. Ugyanakkor a falka nem domináns hímjei bátran szexelhetnek vele, elvégre nem tagja a “háremnek”. Már ez a két dolog is nagyban csökkenti a feszültséget. Emellett ő is ugyanúgy kiveszi a részét a vadászatban, és a falka védelmezésében, tehát erősíti a közösséget.
Amikor őseink lemásztak a fáról, és megkezdték világhódító karrierjüket, minden bizonnyal ők is rájöttek arra, hogy meleg csapattaggal a fedélzeten ütőképesebbek lesznek. Másfél millió éves fejlődésünk alatt úgy néz ki, ehhez tartották is magukat.
Néhány tízezer évvel ezelőtt azonban változás következett be.
Az addigi ősközösségek szerkezete ugyanis megváltozott. Minden azzal kezdődött, hogy valaki kimondta: “Ez az enyém!” (Ami akkor valahogy úgy hangozhatott, hogy “UUáááááhhhuu!”) A birtoklás megjelenésével hamar képbe került a következő lépcsőfok: az öröklés. Onnantól kezdve pedig már elkezdték számon tartani, hogy melyik pulya Frédié, és melyik Bénié.
Az addigi kommunaszerű életmódot elkezdte felváltani a család. A családok elkülönültek, megjelent a monogámia, a homoszexuális csapattagok jelentősége pedig lecsökkent. Ebbe az újfajta társadalmi berendezkedésbe nem igazán passzoltak bele, így hát, jobb híján a peremre szorultak. Egy idő után a többség meg is feledkezett róluk.
Az evolúciós vívmányok viszont nem tűnnek el cirka pár ezer év alatt, ezért van az, hogy most is itt vagyunk, és próbálunk a magunk módján hozzátenni a történelem alakulásához.
Több ezer éves útkeresésünknek viszont úgy tűnik, lassan meg lesz az eredménye. A meleg családok megjelenésével megkezdődött a homoszexuálisok társadalmi integrációja. Most, hogy a világ boldogabbik felében már szinte mindenhol egybekelhetnek a melegek, és gyermeket fogadhatnak örökbe, megoldódni látszik egy réges-régi probléma. Ezzel pedig mindannyian csak nyerhetünk.
És hogy mi lesz a homoszexuálisok jövőbeli sorsa?
Amennyiben még pár százezer évig megmarad a jelenlegi társadalmi rend, mi, melegek, minden bizonnyal el fogunk tűnni, hacsak az evolúció új szerepet nem talál számunkra. Addig viszont még van egy kis idő, szóval élvezzétek ki a társaságunkat, ameddig míg lehet! :)
J.Gábor
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: