Ismeritek azt a viccet, hogy:
Cigány fiú hazamegy, odaáll a szülei elé, és azt mondja: “Apa, anya, én cigány vagyok!”
Az apa ekkor átad egy ezrest az anyának, aki vidáman így szól: “Na ugye! Én mindig is tudtam!”
Nem, ez a vicc nem létezik, és nincs is semmi értelme. A zsidós verziójának sem. Mégis remekül rávilágít arra, mi a legnagyobb különbség a vallási/nemzeti/kulturális/stb. és a szexuális kisebbségek között.
Borzasztó, ha egy gyereket bántanak az iskolában a származása vagy a vallása miatt. Otthon azonban, jó eséllyel, olyan emberek veszik körbe, mint amilyen ő maga. A családja pontosan tudja, milyen kisebbségként élni, közösen pedig könnyebben megbirkóznak a felmerülő problémákkal.
Egy meleg fiatalnál ez teljesen máshogy néz ki.
Azt szokták mondani, “egy jó szülő tudja, ha a gyermeke meleg”.
Egy ideális világban, ahol a szülők annyi időt tölthetnek a családjukkal, amennyit szeretnének – és nem kellene esetenként három műszakban gürizni a betevő falatokért –, még el is tudnám fogadni, hogy ez így van.
A mi világunkban azonban én nem ezt használnám a szülői gondviselés mércéjeként. Szerintem, egy szülő kompetenciája abban nyilvánul meg, hogyan képes feldolgozni gyermeke másságát.
Melyik családtagommal kezdjem?
Bár egészen idáig a szülőkről volt szó, én mégis azt javaslom, kezdésnek olyan családtagot válassz, aki korban közelebb áll hozzád. Lehet testvér, unakatestó, vagy egy jófej nagybácsi/nagynéni. Esetükben is jól alkalmazhatóak azok a szempontok, amikről a barátok kapcsán már esett szó.
Az ő korosztályuk már sokkal nyitottabb a melegekkel kapcsolatban, vagy legalábbis nem csinálnak belőle akkora ügyet, mint a húsz-harminc évvel idősebb generációk. Ha szerencséd van, megértésre találsz náluk, és akkor már egy lépéssel beljebb vagy. Ha nem, nos… ezzel majd a cikk végén foglalkozunk, addig is gyakoroljuk a pozitív gondolkodást!
Miért nem mondhatom el egyből a szüleimnek?
Ha a velük akarsz kezdeni, tedd azt! Én is ezt csináltam. Nekem is ott volt az öcsém vagy az unokanővérem, akikkel tudtam volna beszélni erről, mégsem éltem a lehetőséggel.
Egy bágyadt, borongós őszi napon, suli után hazamentem, leültettem anyuékat a konyhában, és elmondtam nekik, hogy meleg vagyok.
Így is lehet. Viszont egy megértő rokon támogatása nagyon jól jöhet. Ő akkor is kiállhat melletted, amikor téged épp elkap a sírógörcs…
Muszáj személyesen elmondanom?
Semmit nem muszáj! A coming outnak nincsenek kőbe vésett szabályai, amiket ha megszegsz, a buzológiai nagygyűlés érvényteleníti az előbújásodat.
Van, aki leírja levélben, más SMS-ben, vagy e-mailben, stb. Fontos, hogy ezzel nem úszod meg a szemtől-szemben való elbeszélgetést, legfeljebb előkészíted a terepet. Ha úgy érzed, már nem bírod cérnával, de épp Londonban mosogatsz, akkor hívd fel őket telefonon. Amikor lelkileg eléggé felkészültnek érzed magad, ne halogasd, ne várj a megfelelő pillanatra, hanem tedd meg, amíg van merszed hozzá!
A képen Austin és Aaron Rohodes, a népszerű youtuber ikerpáros coming outolnak telefonon az édesapjuknak.
Hol és mikor mondjam el nekik?
Én valamikor azt olvastam, hogy a coming outhoz a legideálisabb a hétvége, vacsora után, de még lefekvés előtt. Akkor általában már nyugi van, a szülők sem a napi teendőikkel vannak elfoglalva, és ha úgy alakul, az egész esete előttük áll, hogy átbeszéljék a dolgokat, vagy “aludjanak rá egyet”. Amennyiben van időnk és akaraterőnk ezt ilyen szépen kivitelezni, akkor én mindenképpen azt mondom, érdemes így időzíteni.
Ettől függetlenül, itt is az az elsődleges szempont, hogy éppen mikor állsz készen a dologra. Sajnos hiába tisztáztál már le magadban mindent, hiába zajlott már le fejben ezerszer és ezerszer az a bizonyos pillanat, mégis borzasztóan változékony, hogy épp van-e hozzá lelkierőd. Sajnos a körülmények sem mindig neked kedveznek. Mindezeket figyelembe véve, próbálj meg találni egy nyugodt helyet és egy nyugodt pillanatot. Ez életed egyik legnagyobb mérföldköve, add hát meg a módját!
Mit mondjak?
“Apa, anya, meleg vagyok”. Nem kell túlspilázni.
Mire számítsak?
Na látod, ez az a kérdés, amire ne tőlem várj választ!
Ahány szülő, annyi hozzáállás és reakció létezik. Van, akit a vallási fundamentalista apja a keblére ölelt, és átértékelte az addigi világlátását; mást az egyébként világlátott és értelmiségi szülei tettek az utcára, és szakítottak meg vele minden kapcsolatot.
A saját szüleidet neked kell ismerned. Nem feltétlenül abból kell kiindulnod, hogyan viszonyulnak a melegfelvonuláshoz, vagy hogy mennyit használják előszeretettel a buzi szót. Puhatolózz! Hozz fel melegséggel kapcsolatos témákat, például hogy az egyik osztálytársad unokatesójának keresztapjának a fia épp most mondta el otthon, hogy meleg, és figyeld meg, hogyan reagálnak minderre. Közel sem biztos, hogy a te coming outodat is így fogják fogadni, de azért elég sok mindent le fogsz tudni szűrni a megnyilvánulásukból.
Amennyiben nagyon erős kétségeid vannak a dolgok kimenetelével kapcsolatban, azt javasolom, avasd be az egyik barátodat vagy rokonodat a tervedbe, és kérd meg, hogy ha a lehető legrosszabbul alakul a dolog, akkor hadd tölthesd nála az éjszakát. (Pozitív gondolkodás! Minden rendben lesz! Ha nem, akkor is!)
A fotó az Imák Bobbyért című filmből származik.
Arra készülj fel, hogy nem fognak tapsolni. Az enyémek sem tapsoltak. Sőt.
Gondolj arra, hogy neked mennyi időbe telt, mire sikerült elfogadnod a saját másságodat! Nekik is időre lesz szükségük, hogy feldolgozzák az új helyzetet, még akkor is, ha egyébként már sejtették rólad.
Ha dühösnek vagy csalódottnak tűnnek, azt semmiképp ne vedd magadra! Ilyenkor elsősorban saját magukra mérgesek, mert úgy gondolják, csődöt mondtak szülőként, vagy az összedőlt légváraikat siratják. Ebben a helyzetben sokat segíthetsz nekik, hogy minél előbb belássák, ők semmit nem “rontottak el”, és te melegként is képes vagy teljes életet élni, amihez szeretnéd az ő támogatásukat kérni.
Mivel ők valószínűleg egyáltalán nem ismerik a meleg világot, félteni fognak az ismeretlentől. Megeshet, hogy mindenféle téves félinformációk alapján megpróbálnak rajtad “segíteni”, de te már okos vagy, és tájékozott ezért könnyedén fogod tudni kezelni ezeket a szituációkat.
Hagyd, hogy kérdezzenek! Ha minden jól alakul, szeretnék majd megismerni énednek ezt az új részét. Legyél nyitott és őszinte hozzájuk! Biztosan fognak furcsaságokat is kérdezni, de ezeken lépj túl! Emlékezz, amiben te élsz, az számukra egy ismeretlen világ! Hagyd, hogy rajtad keresztül felfedezhessék!
Mit csináljak, ha minden rosszra fordul?
Ne ess pánikba! Ez az elsőszámú szabály!
Csak megnyugtatásul: bár mindenki azt hiszi, hogy rengeteg szülő tagadja ki a gyerekét, a valóságban ez csak rendkívül ritkán fordul elő. Persze, akit utcára tesznek, annak ez sovány vigasz.
Sajnos hazánkban nem működik olyan szervezet, ami a bajba jutott meleg fiataloknak tudna segíteni. Legfeljebb lelki támogatást tudnak biztosítani. Így a legjobb, ha előre felkészülsz. Amennyiben valószínűnek tartod, hogy elkergetnek otthonról a melegséged miatt, akkor inkább jegeld a coming out témát. Ebben az esetben a szülők nem is biztos, hogy megérdemlik az őszinteségedet. Húzd ki valahogy a suli végéig, és amint lehet, költözz el.
Persze attól még, hogy valakit nem tagadnak ki, lehet elviselhetetlenül rossz az otthoni légkör. Sokan számoltak be arról, hogy az addigi közeli viszonyuk a szülőkkel hirtelen megváltozott. Vagy, hogy hiába történt meg a coming out, arról nem hajlandóak tudomást venni, és tovább erőltetik a barátnő kérdést.
Ezzel kapcsolatban van egy jó hírem: minden szülő fejlődőképes! Persze rengeteg idődbe és energiádba fog kerülni, de ha számodra fontos a kapcsolatotok, akkor érdemes megdolgozni érte.
Amikor én 17 éves koromban előbújtam, édesanyám azt mondta, hogy ez szégyen, édesapám pedig azt, hogy nem igaz, hogy ezen nem lehet változtatni. Egy év múlva, amikor összejöttem az első barátommal, már ők kérték, hogy hozzam le egyszer hozzájuk, hogy megismerhessék. Így haladtunk szépen, lépésről lépésre. Mára eljutottunk odáig, hogy a páromat igazi családtagként kezelik, és a melegséget is éppolyan természetes dolognak veszik, mint a szőke hajat, vagy a kék szemszínt.
Szóval hajrá!
Végezetül pedig itt egy videó, hogy lássuk a történet másik oldalát is. Ebben egy anyuka beszél arról, hogyan élte meg a fia előbújását. Rendkívül tanulságos!
J.Gábor
Előző cikkünk:
Coming Out gyorstalpaló II. - Előbújás barátoknak
Következő cikkünk:
Coming Out gyorstalpaló IV. - Melegként a suliban
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on:
