Vannak emberek, akik képtelenek a saját dolgukkal foglalkozni. Nem tudni miért. Talán mert a saját életüket nem tartják elég izgalmasnak, vagy még nem találtak jobb hobbit. Nagyobb városokban házmestereknek hívjuk őket, vidéken pedig ők alkotják a humán térfigyelő rendszereket.

Aztán vannak közülük olyanok, akik kifigyelnek maguknak egy adott személyt, vagy egy egész csoportot, és onnantól kezdve ők válnak a fixa ideájukká. Róluk beszélnek a családi ebédnél, velük van tele a facebook üzenőfaluk és minden lehetőséget megragadnak, hogy a véleményüket másokkal is megosszák.

Ha ez a túlzott érdeklődés kellő rosszindulattal párosul, akkor kezdődnek az igazi bajok. Senkinek nem kell bemutatni a tömegközlekedési eszközökön önmagukban fennhangon zsidózó vagy cigányozó félkegyelműeket, de hasonló jelenség, amikor egy aktuális trendről, például az ismét kitört Pokémon őrületről képesek habzó szájjal prédikálni.

Mások a homoszexuális közösségre vannak így rákattanva. Őket nevezzük homofóboknak.

A homofóbok rendkívül sokfélék lehetnek - nemtől, rassztól, vallástól, életkortól, társadalmi helyzettől függetlenül - tapasztalataim szerint mégis be lehet őket sorolni 4 nagyobb csoportba. Ezek persze átjárhatóak, vannak, akik egyszerre többe is tartozhatnak, egyesek pedig csak időszakosan kóstolnak bele ebbe a szürke, frusztrált és izzadtságszagú világba.

Hobbi homofóbok

A melegekkel kapcsolatos mondanivalójukat rendszerint úgy kezdik, hogy “Nekem nincs semmi bajom a homoszexuálisokkal, DE…” a befejezés pedig vérmérsékletüktől függően a “csinálják a négy fal között”-től a “szívem szerint agyonlőném őket”-ig terjed. Ők általában egyszerű emberek. A facebook oldalukon a pillangókeretes Coelho idézetek jól megférnek a tengerbe fulladt menekült gyerekeken viccelődő posztokkal. Meggyőződésük, hogy a mozgássérültek csak azért mennek A-ból B-be, hogy a “normális” embereket bosszantsák, a zsidók pedig utasszállító repülőkből permeteznek mérget az emberekre, ami ellen citromhéjjal lehet védekezni.

Különleges képességük: Módszeresen tudják felhúzni bárki agyát, aki képes a következetes gondolkodásra, de ezt leszámítva ártalmatlanok.

Gyalogok

Ők azok, akik ha kell, szabadnapot vesznek ki, csak azért, hogy hangosan buzizva rázhassák a kordont, és rendőrökkel fogócskázzanak a Budapest Pride-on. Értelmi és érzelmi szintjük valahol egy poháralátét és egy marék hamu közt helyezkedik el.

Egy egészséges ember az énképét valami mellett határozza meg. Például: “konzervatív, keresztény ember vagyok, szeretem a kutyámat, a nemzeti ünnepeket és a kürtöskalácsot.” Velük ellentétben a gyűlölködők önmagukat mindig valamivel szemben határozzák meg. Gyűlölik a buzikat, a zsidókat, a cigányokat, a migránsokat, az arabokat, az afrikaiakat, a kínaiakat, a pirézeket, a liberálisokat, a bicikliseket, a környezetvédőket…  mindent, és mindenkit, de leginkább önmagukat.

Különleges képességük: Ha rosszkor vagy rossz helyen, könnyen okozhatnak 8 napon túl gyógyuló, vagy maradandó sérüléseket. Amennyiben testi erejük nem elégséges ahhoz, hogy fizikailag ártsanak, akkor az interneten vívnak kommentháborút, és fáradhatatlanul gyűjtenek személyes adatokat, hogy különféle neonáci honlapokon nyílvánosságra hozzák őket.

Vezetők

Jellemzően politikai pártok és egyesületek élén fordulnak elő, esetleg újságíróként, szerkesztőként tevékenykednek. Személyiségük, meggyőződésük és homofóbia szintjük is mindig a trendekhez igazodik. Vannak, akik a poltikai paletta teljes skáláját bejárták már, csak hogy megőrizhessék a hatalmukat. Hogy mennyire rugalmasak tudnak lenni –akár meleg témában is –, azt jól példázza a Nemzeti Front nevű franciaországi szélsőjobb párt. Ők a radikális homofóbiától eljutottak oda, hogy ma már az egyik alelnökük is nyíltan vállalja másságát. Ez nem azért van, mert időközben annyira jó fejek lettek, hanem mert az aktuális politikai érdekük éppen ezt kívánja. De ugyanez a folyamat figyelhető meg hazai testvérpártjuk, a Jobbik néppártosodása mögött is. Ne legyenek illúzióink, egy politikus elsősorban soha nem a saját véleményét hangoztatja, hanem azt, amit a választói hallani akarnak tőle. Ez teljesen független a pártállástól, vagy a politikai meggyőződéstől.

Különleges képességük: Mivel nagy médianyílvánosságot kapnak, véleményükkel rengeteg embert képesek befolyásolni. Kellő hatalommal, törvényeket alkotva, milliók életét tudják megkeseríteni, akár hosszú évtizedekre. Lelkiismereti problémák sosem terhelik őket tetteikért, hiszen ami történt “azt a választók akarták így”.

Manipulátorok

Hozzájuk képest az előző három csoport tagjai kishalnak számítanak. Akár a teljes karrierjüket képesek arra építeni, hogy homoszexuális emberek életét tegyék tönkre. Fő jellemzőjük, hogy kategorikusan visszautasítják a homofóbia vádját. Ők azok a vallási vezetők, önjelölt tudósok, orvosok, “szakértők”, akik puszta “jószándékból” a melegség írmagját is szeretnék elpusztítani a föld színéről. Ennek érdekében hozták létre az ex-gay mozgalmat.

Munkájuk hatékonysága és emberségessége ahhoz hasonló, mintha feketékkel itatnának hipót azt remélve, hogy attól majd kifehérednek. Mindezt persze segítő szándékkal, és arra hivatkozva, hogy “rendes ember nem lehet színesbőrű”. A melegekkel ugyanezt csinálják, csak nekik a mérget nem a torkukba, hanem a lelkükbe töltik, ami sokkal tovább kínozza őket.

Egy igazi szakember először alaposan megvizsgálja a tényeket, amiből aztán következtetéseket von le és véleményt formál. Ezek a tudományos élet határmezsgyéjén tengődő kóklerek a saját megrögződéseikhez igazítják a tényeket, így létrehozva egyfajta alternatív valóságot, ahol a homoszexualitás még mindig bűnnek vagy betegségnek számít, amit az egyén saját akaratából választ, hogy megkeserítse a társadalom életét.

Különleges képességük: Mindenféle tudománytalan, vagy már rég megcáfolt érvekkel, bizonytalan, lelki problémákkal küzdő személyeket hálóznak be, rájuk alapozva különböző “kutatásokat” végeznek, eredményeiket pedig a világ elé tárva munícióval látják el a homofób világbajnokság többi versenyzőjét. A politikusok az ő munkájukra hivatkozva utasítják vissza a melegházasságot és örökbefogadást, a félkegyelműek az ő “bizonyítékaikat” posztolják úton-útfélen, a kopaszok pedig beverik a képedet, mert “a Biblia azt mondja”.

Mint látható, ezek az emberek nem csupán a melegek életét teszik tönkre, hanem aktívan részt vesznek a világ egyéb problémáinak generálásában és fenntartásában. Az ellenük vívott küzdelem tehát nem egyedül a homoszexuális közösség érdeke, hanem minden olyan emberé, akik gyűlölet és megosztottság nélküli világban szeretnének élni.

Senkit nem biztatok, hogy jöjjön ki a Pride-ra, ha a felvonulás ellenkezik a nézeteivel (ha mégis kijössz, várunk szeretettel). Az élhetőbb világért történő első lépés ott kezdődik, hogy a gyűlölettől fröcsögő poszt alá nem nyomsz automatikusan lájkot, hanem egy pillanatra megállsz, és elkezdesz gondolkozni.

J. Gábor